Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Bozó Gyula: 1956 egyetemista szemmel (A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvének XXIV. és XXVII–XXVIII. köteteiben megjelent napló folytatása)

Egy igen meglepő hír a számára, olyan amilyenre ő Budapesten még csak nem is gondolhatott. „Ezer nógrádi bányász a fővárosba tart", újságolta az „Öreg". Úgy gondolva, segíteni a felkelőket, a forradalom előremenetelését. Mert mi másért jönnének olyan messziről ide?! Első információ szülőföldjéről, ezért felettébb megörült neki. Jönnek hát a nógrádi bányászok, akiket olyan jól ismert. A nagytenyerú, kemény edzett munkásemberek. De a nógrádi bányászok nem jöttek fel Budapestre. Nem tudni pontosan, miért. Később a valóság szöges ellentétben állt az akkor hallottakkal. Ugyanis a valóság az volt, hogy a nógrádi bányászokat az „ellenforradalmi lázadók" megrendszabályozására, úgymond megleckéztetésére toborozták valakik a megyeszékhelyen, Salgótarjánban. És annak környékén. Kezd csődöt mondani az a törekvése, hogy logikát találjon az események egymásutánjában. De hát miért is kellene logikát találni benne? Hátha nincs is az eseményekben logika?! * Borzalmas dolgok - lincselések. Hajmeresztő, gyűlölködésből fakadó kegyetlenkedés több helyen. Egyre jobban elszabadulnak az indulatok, tüzel a gyűlölet. Vajon miért? A helyzet képtelennek és ostobának tűnik a számára. A kormány viszont nem tesz semmit, talán észre sem veszi, mennyire megváltozott az utca hangulata, mennyire megváltozott minden. A miniszterelnök lefoglalt, lefoglalják a napi teendők. Állandóan küldöttségekkel tárgyal, azok szinte egymás kezébe adják a kilincset. Most már egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a kollégista fiúk jelentik a valóságos egyetemi ifjúságot. Azért is többek között, mert szinte mindannyian nemzetőrök, vigyáznak a rendre, a biztonságra. Akik nagyon próbálkoznak azzal, hogy eligazodjanak a különböző pártok és irányzatok között. Nem nagyon sikerül nekik. - Túl nagy a hasonlóság közöttük. - Szerintem meg túl kicsi. - Nekem olyan ez a sok párt és szervezet, mintha egy párt és egy szervezet sem volna. M. Feri két érdekes hírrel szolgál. Az egyik szerint Darvas Iván színművész fegyverrel hozta ki saját édesöccsét a börtönből. A másik: Puskás Öcsi a Magyar Néphadsereg őrnagya fegyvert fogott a politikai foglyok kiszabadítása érdekében. Az első hír igaz, a második nem, az teljesen képtelenség. Hogy miért? „Csak" a valóság talaján állva, a realitásokat figyelembe véve! További események, hírek, most már a társakról, az egyetemista „kollégákról": Máté Imre disszidált, menyasszonyával hagyta el az országot. 83