Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Fodor Miklós Zoltán: Nógrád megyei volt nyilas párttagok az állambiztonsági szervek látókörében

egyetlen olyan embert nem állítottak a népbíróság elé, akik akár csak egyszerű tagjai is lettek volna a fasiszta pártoknak."

17 A késlekedés oka talán a Salgótarján vezetésében a szovjet megszállás óta szinte kizárólagos szerepet játszó kommunista párt vélhető szándékában keresendő: valószínűleg sok „kisnyilasra", illetve korábbi nyilas szimpatizánsra mint potenciális támogatóra számított. A karancslejtősi ellenállás kapcsán népbíróság elé állított, majd felmentett Szepesi István főbányamester hisztérikus légkörű salgótarjáni tárgyalása adott alkalmat sok volt nyilasnak arra, hogy a saját múltjáról elterelje a figyelmet, és látványosan demonstrálja a győztesekhez való tartozását. Szepesi Istvánt felmentették, ám a tárgyalás közönsége tombolva tiltakozott a bírói határozat ellen. Bányatelepekről hívtak be embereket, halált követeltek a főbányamester fejére. Leszenyiczki János népbírót letartóztatta(!) a helyi rendőrség, hogy a felheccelt tömeg haragját csillapítsa, valamint a népbíró testi épségét mentse. A balassagyarmati főbíró szerint „...azok, akik a tömegben a leghangosabbak voltak, korábban igen élénk működést fejtettek ki, sőt vezető szerepet vittek a helybeli nyilas pártban..." A balassagyarmati főispáni hivatalban 1945. június 23-án kelt jegyzőkönyv szerint a következő vélemény olvasható: „Az én meggyőződésem szerint a zavargást nyilas párt volt vezetői rendezték, hogy magukat elködösítsék, ezen véleményemet arra alapítom, hogy Zagyvapálfalva és környékén, sőt Salgótarjánban igen sok nyilas volt, eddig azonban a községek és a város vezetők közül rendőrség senkit sem állított a népbíróság elé."

18 Nem sokkal később megkezdődött a Salgótarjáni és környékbeli nyilasok népbíróság elé állítása és elmarasztalása. A nógrádi nyilasok közül háborús és népellenes bűntett miatt száztizenkilenc személyt ítéltek el hosszabb-rövidebb ideig tartó börtönbüntetésre.

19 Nyilaskeresztes párttagokat többnyire az Nbr. 17.§ 2. pontja alapján ítéltek el népellenes vétség miatt, vagyis abban az esetben, ha az illető „...fasiszta, demokráciaellenes pártban fejtett ki kevésbé jelentős, de még vezető jellegű tevékenységet."

20 Az ítéletek zöme hat hónap-két év időtartamra szólt. Jó eséllyel számíthatott börtönbüntetésre az, aki a pártban szervezőmunkát vállalt, titkár, irodavezető, propagandavezetői tisztséget töltött be, vagy fegyveres pártszolgálatot teljesített. Városokban körzetvezető, városvezető, illetve járásvezető mindenképpen számíthatott szabadságvesztéssel járó büntetésre. A falvak helyi pártvezetőinek, a községvezetőknek tevékenységét, személyi körülményeit általában mérlegelték, az általam vizsgált népbírósági peres anyagok alapján néhányukat ítélték el.

21 Az átlagosnál súlyosabb börtönbüntetést kapott a balassagyarmati pártszervezet ifjúsági vezetője, meggyilkolt munkaszolgálatosok holttesteinek eltüntetésében való részvétele miatt (három év),

22 a salgótarjáni pártvezető-helyettes (másodfokon négy évet kapott), a nagyoroszi községvezető (tizenkét év).

23 NML. Nb. 1/1945 Balassagyarmati Népbíróság peres iratai. Uo. Jegyzőkönyv. Balassagyarmat Főispáni Hivatala, 1945. 06. 23. ÁSZTL. Objektum-dosszié. Jelentés a nyilas párt tevékenységéről. Salgótarján, 1967., 186. ' 1945:VII. te. a népbíráskodás tárgyában kibocsátott kormányrendeletek törvényerőre emeléséről. In. Két év hatályos jogszabályai 1945-1946. Budapest, 1947., 22. NML. Balassagyarmati Népbíróság peres iratai. Uo.Nb. 211/1945 ÁSZTL. Objektum-dosszié, 177-184. 56