Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Fodor Miklós Zoltán: Nógrád megyei volt nyilas párttagok az állambiztonsági szervek látókörében

Nógrád megyéből több nyilas párttagot a Fegyveres Nemzetszolgálat kötelékébe soroztak be, akiket a budapesti Radetzky-laktanyába vezényeltek. Többeket közülük gyilkosságokban való részvétellel gyanúsítottak. (A „radetzkysok" közül többeket 1956. után vontak vizsgálat alá.)

24 Volt párttagokat internálhattak, vagy rendőri felügyelet alá helyezhettek. Bármilyen elmarasztalásban részesültek is volt nyilasok, kiszabadulásuk után munkahelyi személyzeti lapjukon elkísérte őket a „P" jelzet, vagyis politikai értelemben „sárosnak" minősültek. Ha igazolóbizottság előtt derült ki valakiről, hogy nyilas volt, munkahelyén érték munkajogi hátrányok, elveszíthette addigi állását, súlyosabbnak minősített esetben az eljáró igazolóbizottság büntetőjogi útra terelhette az ügyét. Az otthon maradó vagy más laídielyre költöző volt párttagok közül sokan gondolhatták úgy, hogy az őket fenyegető hátrányt akkor kerülhetik el a legeredményesebben, ha gyorsan csatlakoznak valamelyik legálisan működő párthoz. A legkézenfekvőbbnek a megszálló szovjetek által preferált Magyar Kommunista Pártba való belépés tűnt. A belépők indítéka különböző lehetett: tiszta lap ígérete, a győzteshez húzás, erős érdekképviseleti potenciállal rendelkező közösséghez való tartozás. Az illegalitásból éppen hogy kilépett párt is számított arra, hogy sorait a volt nyilas párttagokból és szimpatizánsokból feltöltheti. A kommunista párt irányítóit valószínűleg az a szándék vezette, hogy egy olyan szervezett párttag múlttal rendelkező, a párthierarchiához szokott emberekkel duzzasszák fel pártjuk létszámát, akiktől zsarolhatóságuk miatt feltétlen engedelmesség volt várható. Az „átjárás" már csak bizonyos ideológiai átfedések miatt sem lehetett nehéz - a pártprogramok markánsan szociális töltetű hangvétele, a dolgozó osztályok képviseletének erős hangsúlyozása, a mozgalmi érzület mindkét politikai erő sajátja volt. A kommunista párt egyszerűsítette a belépést és megnyitotta a kapuit a volt nyilasok előtt. „A volt kisnyilasokkal kapcsolatban úgy döntött a pártvezetés, hogy akik nem töltöttek be vezető szerepet a nyilaspártban, nem kompromittálták magukat a fasizmusban, s megbánták múltjukat, beléphetnek a pártba."

2 Milyen arányban léptek be új pártba volt nyilasok a világháború után? Pontos képünk nincs erről a jelenségről, de fogódzót nyújt az objektum-dossziéban meglévő, 1958. májusában készült „Volt fasiszta pártok feltérképezése" címet viselő nyilvántartás. Kétszázötvenöt volt nyilaspárti személy neve szerepel a listán, a megye szinte összes településéről, tehát értékelhetjük egyfajta „mintavételnek." Nógrádban mintegy ötezer tagja volt a Nyilaskeresztes Pártnak, tehát a listán szereplők kb. öt százalékát teszik ki a teljes megyei létszámnak. A nyilvántartásban a nevek mellett szerepel az adott személy pártban betöltött pozíciója (ha egyszerű tag volt az is, ilyenből van a legtöbb a listán), valamint hogy, milyen más párthoz csatlakozott a háború után. A lista szerint kétszázötvenöt főből harmincötén lettek új párttagok, ez a minta egészének kb. tizenhárom százaléka. Tizennyolcan léptek be a kommunista pártba, tizenegyen a kisgazdapártba (utóbbiak zömmel Nyugat-Nógrádban), hárman-hárman a szociáldemokrata, illetve a parasztpártba. Kétszázhúsz név mögött nincs utalás arra, hogy csatlakoztak volna egy ÁSZTL. 3.150 17/198/2 BM Salgótarjáni osztályának vizsgálati dossziéja Varga Gyula ügyében Dupák Gábor: Az MKP Salgótarjáni Szervezetének irata. Adatok és források Salgótarján 19451948. közötti történetéhez. In. A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1996-1997. Szerk. Kapros Márta - Szvircsek Ferenc. Salgótarján, 1998. 140. 57