Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Fodor Miklós Zoltán: Nógrád megyei volt nyilas párttagok az állambiztonsági szervek látókörében

Nyilaskeresztes Párt egykori tagjain kívül még tizennégy egykori szervezet tagjai kerültek az állambiztonság vizsgálódásának célkeresztjébe. Ide tartozott például az Ébredő Magyarok Egyesülete, a Magyar Országos Véderő Egyesület, a Turul Szövetség, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, a Volksbund mellett a népi baloldali Népi Kollégisták Országos Szövetsége

7

, sőt a Magyar Cionista Szövetség is! A jelentések azonban túlnyomórészt volt nyilasokról szólnak. Az 1945. után működő pártok megfigyelt tagjairól „volt jobboldali pártok" címen vezették tovább a nyilvántartást. Külön kategóriaként jelentek meg a volt horthysta funkcionáriusok. 1968. júliusában a „volt jobboldali pártok", és a „volt fasiszta pártok és szervezetek" dossziékat összevonták, „Felszabadulás előtt és után működött jobboldali pártok és szervezetek" címen, OD-1429. számon vezették tovább a nyilvántartást.

9 Az elhárítási vonalat a BM III/III-as Csoportfőnökség 1970-ben is felülvizsgálta, a vonal elhárítását 1971 júliusában megszüntette. 1972-ben új dossziét nyitottak 38-OD4482. számon, melybe a korábbi dossziéból bevezették azon nyilvántartott személyeket, akiknek az ellenőrzését továbbra is indokoltnak tartották. A 38-OD-1429. sz. dossziét 1973 októberében határozattal megszüntették.

10 Az objektum-dossziékból vizsgálható: a volt állambiztonsági szervek múltról alkotott képe, a rendszer történelemszemlélete, az elhárítási vonal története (milyen csoportokra terjedt ki az ellenőrzés), valamint a megyék - jelen esetben Nógrád megye - párttörténete. Úgy vélem, egy tágabb értelemben vett párttörténetbe beleértendő a már megszűnt pártok volt tagjainak 1945. utáni sorsa, politikai tevékenysége. Mint forrás kritikával kezelendő: az állambiztonságnál szolgálatot teljesítők olykor meglepő történeti tévedésekre ragadtatták magukat.

11 Hiba lenne úgy értékelni az objektum-dossziét, mintha az ellenőrzött célszemélyek listái alapján teljes képet kaphatnánk belőle az egykori nyilasok megismeréséhez. Az a volt nyilas, aki korábbi lakhelyéről, működésének színhelyéről máshová távozott új környezetben telepedett le, igazolták, sikerrel kivonhatta magát az állambiztonsági vizsgálódás alól, ily módon a későbbi történeti kutatás szempontjából „láthatatlan" maradt. Nem voltak nyilvántartásba vehetők azok, akik ugyan beletartoztak volna valamelyik ellenőrizendőnek nyilvánított célcsoportba, de a rendszer szempontjából valamilyen tevékenységük révén megbízhatóvá váltak, érdemeket szereztek az „ellenség" elleni harcban. Nem voltak regisztrálhatók még a Központi Bizottság hatáskörébe tartozó párt-, tömegszervezeti, állami gazdasági vezetők és funkcionáriusok. Országgyűlési képviselőket csak a Politikai Bizottság engedélyével lehetett nyilvántartásba venni. A budapesti és megyei pártbizottságok hatásköri listájába tartozó párt-, tömegszervezeti, állami gazdasági kádereket csak az illető pártszervek előzetes hozzájárulásával voltak regisztrálhatók. Aki tehát megfelelő pozícióhoz jutott, szintén kieshetett az állambiztonság látóköréből. 7 A fiatalkori reményeikben csalódott egykori „nékoszosok" közül 1956-ban sokan a forradalom kezdeményezői között léptek fel. 8 ÁSZTL. Objektum.dosszié. Jelentés. Salgótarján, 1958. 05. 10., 55. 9 Uo. Határozat. Salgótarján, 1968. 08. 10., 187. 10 Uo. Határozat. Salgótarján, 1973. 10. 29., 360. " Egy 1967-es, a nyilaspárt megyebeli tevékenységét értékelő jelentés az 1940-es bányászsztrájkot 1943-ra datálja. 12 Kiszely Gábor: Állambiztonság (1956-1990). Budapest, 2001., 227. 54