Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”

tonnára emelkedett. Minden anyagszállítást a lejtős aknán keresztül bonyolítottak le, a személyforgalom is itt történt. A bánya közvetlen közelében volt a szállító gépház, a kisteleki sodronypálya feladóállomása. Megépült a Pálhegy II. lejtős aknával közös 850 tonnás szénbunkere, majd innen került a kitermelt szén a Talbot kocsikba és villamos mozdonyos vontatással a gyulai szénosztályozóra. Pálhegy III. lejtős akna egy 930 méter hoszszú lejtős aknával és 34 méter légaknával volt feltárva. Tervek szerint majd 1970-ben fog a bánya kimerülni. A lejtős akna termelését két elővájásból és 10 kamrafejtésből nyerte 1955-ben. A Zagyva völgyben telepített külszíni bánya termelését, a Pálhegy III. lejtős aknán kívánták átszállítani az ott épülő új szénbunkerbe. Mátraszele és Homokterenye közötti országút baloldalán egy függőleges aknát hajtottak le Pálhegy III. lejtős akna szintjére, mely egyúttal a bunker szerepét is betöltötte, ahonnan a gumiszalagra került a szén s a lejtős aknán keresztül került a felszínre. Az István bányát a régi, 1894-ben telepített Ortvány akna visszamaradt I. széntelepi pillérére telepítették, illetményszén termelését szolgálta. A kazári bányaüzem sújtólégmentes Gyula tárója 1955-től már üzemelt, napi termelése 30 vagon volt. A bánya 320 méter hosszú táróval indult, folytatását 600 méter hosszú lejtős aknával telepítették meg. Itt a II. és a III. széntelep állt művelés alatt, és élettartamát öt évre becsülték. Az I. széntelepet már régebben lefejtették, és az innen történő vízlecsapolások rendszeresen folytak. Csoportos kamrafejtés volt a művelési módja, mely láncos vonszolóval és rázócsúszdával volt felszerelve. A

II. széntelep 0,8 méter vastag, 3000 kalóriás, a III. széntelep 1,6 méter vastag és 3600 kalóriás volt. A bánya 1967-ben fejezte be termelését. A Rónai Bányaüzem termelő bányái: a Vecseklől. és 77. sz. táró valamint a Szilváskői lejtős akna volt. Ezen a területen a III. széntelepet fejtették, mely itt 4 méteres vastagságot ért el. A telepnek a 2 méter vastag felsőpadját korábban már lefejtésre került, mert jó minőségű szénből állt. A megmaradt 1,6-2 méter vastag alsó, palával átszőtt padban folytak a jövesztési munkák. A szén fűtőértéke 2700-3000 kalória volt. A Vecseklő I. táró (1955-1969) között működött, termelése 300 tonna volt. A tárót teljesen feltárták, fejtései a határtól hazafelé tartottak. A felette húzódó régi fejtésekben állandóan tűz és vízveszély fenyegette a bányászokat. Tekintettel arra, hogy a tárót három évre tervezték, a korszerű vágatbiztosítás itt nem alkalmazták. A gépesítést egyedül a villamos fúrógépek jelentették a fejtésekben.

29 A Nógrádi Szénbányászati Tröszt vezetésének reményei szerint 1956-ban Kisteleken szénre ér majd a Duclos VII. lejtős akna, a mátranováki új altáró, a zagyvái Király táró, a kazári Gyula lejtős akna, és a Szilváskői táró. Megszűnik viszont az Alkotmány II. lejtős akna és a Gergely lejtős akna. A szénbányák műszaki színvonalának emelése a II. ötéves terv küszöbén különösen fontos volt. A termelékenység érdekében a szellőztetések javítását emelték ki, ezért a bányavágatok állapotának tervszerű karbantartásával, 85%-ra biztosították a három hónapnál hosszabb élettartamú vágatok üzemeltetését. Kiterjesztették a korszerű vágatbiztosítást a beton idomkő, a TH- és, a Moll-ívek valamint vasbeton gerendák alkalmazásával. A TH-íves biztosítást a kisterenyei, a tiribesi, a kányási és a ménkesi bányaüzemeknél vezették be. Kísérleti jelleggel, a Csipkés bányaüzemben, a 77. széntelepben is kipróbálták ezt a biztosítási módot. A TH-, és Moll-íves biztosítások a zagyvái bányaüzemnél Hegyi Kálmán visszaemlékezése. NTM. BK. Gysz. 85, 89. 43