Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”

teres, 190°/oo-es lejtős akna szállította a felszínen épített bunkerbe. A lejtős aknában folyt a személyszállítás is, egy külön elkerített, zárt járóosztályban. A szénbunkerből Talbot kocsikkal szállították le a szenet, a 7 km-re fekvő nagybátonyi osztályozóra. Légaknája 270 méter mély és 4,8 méter átmérőjű volt. Üzemét 1989-ben szüntette be. A Kossuth lejtős akna (1952-1965) a nagybátonyi osztályozótól 5 km-re feküdt. Lemélyítése 1950-1951-ben, termelése 1952-ben kezdődött meg. A lejtős akna sújtólégveszélyes (I. osztályú) üzem volt. A bánya még le nem fejtett része a szorospataki iparvasút védőpillérébe esett, amelyet ezért iszaptömedékeléssel fejtették le. A kitermelt szene függő kötélpályán jutott a nagybátonyi osztályozóra, a bányamunkásokat azonban iparvasúton és autóbuszon szállították. Az üzem északi határát a Kossuth táró és az Északi lejtős akna lefejtett területe, nyugati határát a régi Katalin I. bánya vetője, déli határát az elmeddülés, míg keleti határát az Északi lejtős akna lefejtett területe, továbbá a szorospataki bányatelep védőpillére alkotta. A bánya élettartamát öt évre becsülték, ennek ellenére csak 1965-ben zárták be. A lejtős akna által művelt I. széntelep vastagsága 2 méter, a II. széntelepé, az elmeddülések következtében 0-1,6 méter között változó vastagságú volt. Mindkét telepben a fejtési üregeket iszaptömedékeléssel telítették. Az üzem két önálló körletre, az I. és II. széntelepi körletre tagolódott, egymástól független légosztállyal, közös szállító lejtős aknával és közös be- és kiszálló gurítóval. A szenét, a 375 méter hosszú lejtős aknán keresztül szállították ki. A lejtős akna mindenhol elérte a szénterület határát és a visszafejtésük is megkezdődött. A tárgyalt évben csak elővájási és kamrafejtési munkahelyekkel rendelkezett. Az I. széntelepi, dőlés menti, egy kamrás fejtési rendszer, iszaptömedékeléssel és a dőlési irányú, egy kamrás, csoportos kamrafejtéses rendszer alakult ki iszaptömedékeléssel kombinálva. Az I. széntelepi fejtési munkahelyeket, azonos irányban nyomon követte a felette lévő II. széntelepi munkahely, meghatározott távolságban, mely távolság függött a felettes és előtte lévő munkahelyeknek az iszaptömedékelés utáni nyugalmi állapotától. A bánya napi termelése elérte a 35 vagont, az összes széntermelése 1 512 000 tonna volt. A Kossuth táró 1948-ban nyílt meg, nevezték még Irén 2. számú tárónak is (Korompay Lajos bányaigazgató felesége után), melyet még az Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság kezdett feltárni az államosítás előtt, a Nagybátony falu és az Alsó Katalin-telep között. A kitermelt szén elszállítása már gondot okozott, mivel a Nagybátony-Ujlaki Egyesült Iparművek Részvénytársasággal nem sikerült megegyezni a korábbi tulajdonosnak. Ezért az SKB Rt. elképzelése szerint, a szorospataki iparvágány mellé egy újabb sínpárt fektettek volna le, és villanymozdonyos vontatású szerelvénnyel szállították volna a kitermelt szenet, az Irén tárói rakodójukra. Egy másik elgondolás szerint külső adhéziós pályán, a későbbi bunkerig szállítják a szenet, s innen az iparvágánytól függetlenül, egy új nyomvonalon, szintén az Irén tárói rakodóhoz jutott volna el. Végül is ennél a tervnél maradtak, mely a bányaművelés szempontjából azonban azzal a hátránnyal járt, hogy siklós művelés helyett át kellett térniük az ereszkés művelésre. Az államosítás után szállítása végtelenkötéllel, egy alagúton keresztül a faszerkezetű bunkerig, onnan Talbotokkal a szénosztályozóra történt. A széntelep fekvése É-D-i irányú volt, dőlése 6-8°. Szénmezejét a párhuzamos vetők több szénpillérre tagolták. Az I. széntelepben két részt leműveltek, a II. széntelepben a tárói és a lejtős aknai részt feltárták és lefejtették. A széntelepet andezit telérek tagolták, melyek közül az első, a táró bejáratánál volt, s ezt 20 méter hosszan harántolni kellett, ami szinte merőlegesen helyezkedett el a táróra. 28