Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”

A bányának az iparvasút és a szénbunker felé néző részén is volt szénpillére, aminek egy részét a Berecz táróval és a Molinó táróval műveltek le, egy másik része még lefejtésre várt. A sikló baloldalán lévő széntelepet, még Haázer Sándor kutatta meg kézi fúrással. A régi Kossuth tárói I. telep az andezit átharántolása után került lefejtésre. A telep É-D-i irányú volt, egy ereszke után, 12 osztót hajtottak ki és így művelték le a széntelepet, mely később elvékonyodott, és 1959-ben bezárták. A szorospataki koncentráció kidolgozói, Miskey Kálmán és Ligday János bányamérnökök voltak. A terv szerint Szorospataki lejtős akna, az Északi táró és a tervezett Kossuth lejtős akna szenét sodronykötélpályával szállítják majd le a rakodóra. 1952. januárjában a Kossuth lejtős aknát megnyitották, mellyel a szénmezőt két részre osztották. A főereszke 9. osztójától felfelé tárón, ettől lefelé, lejtős aknán szállítottak. Itt a mintegy 2 méter vastag II. széntelep feltárását is megkezdték. A régi, lefejtett I. telepi Kossuth táróban a szállítás a munkahelyről kézi csillézéssel történt a főereszkéig. Innen végtelenkötelű szállítás volt a táróig. A táróban már vonattal szállítottak a külszíni siklótetőig, s onnan a külszíni siklón, egy alagúton át tovább a bunkerig. A bunkertől már Talbot kocsikkal jutott el a szén az osztályozóig. Kossuth táró 1951-ben, felsőbb utasításra, a főereszke déli szénmezőjének feltárási és elővájási munkáit abbahagyta. A munkák mindaddig szüneteltek, míg Kossuth lejtős akna Szorospatak felől február elején nem lyukasztott. A külszíni vitlaépítés, szerelés és külszíni térrendezés az időjárás kedvezőtlen alakulása miatt csak március hó végén kezdődött meg. Kossuth lejtős aknát ezért csak 1952. május 1-én, tudták üzembe helyezni. Az összes szenelő létszám 74%-át, az ezen a részen található vékony széntelepre telepítették. A táró a fejtésre előkészített illetve lefejthető szénvagyonának nagyobb részét már az I. negyedévben kitermelte, ezért a II. negyedévben a feltárásokat indították be. Ugyanekkor a tröszti vezetés az eredményeket hajszolva, a napi termelési előirányzatot úgy állította be, mintha a táró nem feltáró, hanem termelőüzem lett volna. A gondokat csak növelte az elégtelen technikai ellátás is. Hiányzott 150 db. 0,8 m

3-es, 600 mm nyomtávú csille, nem volt elegendő tartalék villanymotor, a levegőellátáshoz is hiányzott mintegy 1 km hosszú, 300 mm átmérőjű légcső, csőventillátor, a csúszdagépek alsó és felső fedelei pedig széttörtek. A munkahelyi váltást sem tudták a dolgozókkal betartatni, mert nem állt rendelkezésre kellő mennyiségű bányászlámpa. A kiszálló munkások lámpáját kellett megjavítani, hogy a beszállók már lámpával együtt tudjanak a munkahelyekre bemenni. Hiányzott még 150 db akkumulátoros lámpa, a töltőberendezéssel együtt. Az Északi lejtős akna (1952-1962) Észak felé a Kossuth lejtős aknával, Nyugat felé a Szeptember 6. lejtős aknával volt határos. Délen az andezit alkotta a bányászat határát. Az üzem a légakna pillérének a visszafejtésén dolgozott. Az I. széntelep vastagsága 1,8 méter, ettől 20 méter szintkülönbséggel a II. széntelepet művelték, melynek vastagsága szintén 1,8 méter volt. Mivel az I. széntelepet már lefejtették, a II. széntelepben a lejtős akna védőpillérének azon részét fejtették, amelyet az Északi táróból visszahagytak. Az I. széntelepben táró, a II. széntelepben lejtős akna működött. Napi termelése 10 vagon, összes termelése 764 000 tonna volt. Tiribesi Bányaüzem Tiribes akna a nagybátonyi körzetben feküdt, a nagybátonyi osztályozótól délkeleti irányban, mintegy 2 km távolságra. A Bolyóki-völgyben, még 1941-ben kezdődtek el a 29