Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”

mított. A mezőben haladó frontfejtésekben Donbassz-kombájn működött, továbbá láncos vonszolók, rázócsúszdák, gumiszalag és villamos fúrógépek segítették a bányászok munkáját. A fejlesztés alatt lévő üzemből azonban még sok minden hiányzott. 1954. novemberében épült fel a 300 tonna kapacitású szénbunker, napi 35 tonna szén befogadására, valamint a munkásfürdő és az iroda épülete. Katalin II. lejtős akna napi 700 tonna szén szállítása mellett is 30 évre elegendő szénnel rendelkezett a szakemberek véleménye szerint. A régi Katalin bánya 1910-ben nyílt meg egy táróval, melyben két csapás menti osztója, egy feltörése és egy bányarakodója volt, melyet az új bányánál is felhasználtak. A régi bányának két csapás menti osztója, egy feltörése és egy légaknája volt, amit most felújítva az új bánya légaknájának használtak fel. Egyik osztója pedig a feltöréssel együtt, légvágatul szolgált. A bányának így két légaknája és egy lejtős aknája lett. A kitermelt szenet a szorospataki keskenynyomtávú iparvasúttal szállították le a nagybátonyi osztályozóra. A lejtős akna hossza 50 méter volt, ebből indított, hosszú főereszkével tárták fel a széntelepet. Művelés alatt az I. és a II. széntelep állt, melyből az I. széntelep 0,8-1,6 méter vastag, 2 500 kalóriás és erősen palás volt. A

II. széntelep 0,8-1,2 méter vastag, fűtőértéke 3 300 kalória. A felső padja jó minőségű szénből, az alsó padja 0,8 méteres, átlagos minőségű szénből állt. Az I. széntelepben kamrafejtésekben, a II. széntelepben kisebb, 30 méter homlokhosszúságú frontfejtésekben dolgoztak. Mivel a szállítás, a járás, a légvezetés, az energiaellátás miatt a távolság nagy volt, a szénmező déli részén mélyítették le 1961-ben a 318 méter mély, beszálló aknát. A szénmezejét Nyugat felől Tiribes akna, Kelet felől Kossuth lejtős akna és Medve akna határolta. Északi irányban volt a határ vető. A déli mezőhatár nem volt ismeretes a Mátra andezit gerincén. Katalin II. lejtős akna termelése 1968-ban szűnt meg. Fennállása alatt összesen: 2 260 000 tonna szenet termelt. A földalatti koncentráció létesítése során, a lejtős aknát az új fővonalon összekötötték a szorospataki függőaknával, s ezzel egy aknaüzemet képeztek 1969-től. Szorospataki Bányaüzem A Szeptember 6. lejtős akna - a korábbi, 1922-től üzemelő Szorospataki III. lejtős akna, 1951-ben vette fel új nevét - a legrégebben működő bánya volt a szénmedence déli részén. (A mátrai eruptívumtól 1,5 km távolságra létesült). A hegyképző erők hatása a hosszanti vetők alakjában mutatkozott meg. Az üzem két telepben végzett bányaművelést, s a telepek közül az I. jobb minőségű, normális kifejlődésű, míg a II. széntelep vastagsága és területe változó volt. Ez abban mutatkozott meg, hogy gyakran elvékonyodott, elmeddült, erősen átszőtt és meddőbeágyazással tarkított. A keleti és nyugati részen az üzem vágathajtásaival elérte az I. telepben a műszaki határt és megindult a visszafejtése. A

II. széntelepben az üzemi határon belül feltárások és fejtésre való előkészítések után, gépesített csoportos kamrafejtésekkel történt a szénpillérek lefejtése. A bánya szénmezeje déli irányban csak műszakilag volt lehatárolva, ami a kelet-nyugati fővonallal volt azonos. Az I. széntelep leművelése során, ettől 200-300 méterrel hatoltak mélyebbre. A bányamezőhöz délről a Medve akna mezeje csatlakozott, melynek feltárása két irányból történt. Ez a feltárás volt hivatva a Szeptember 6. lejtős akna visszafejtésével egyidejűleg az üzem kapacitását biztosítani. A bánya összes vágathossza 13 km volt. A vízveszély nélküli, sújtóléges bánya napi termelése elérte a 60 vagont. A szenet 1000 mé27