Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”

fel. A bányában az I. és a II. széntelep volt művelés alatt, ahol csúszdás pásztafejtést alkalmaztak. Termelése 20-30 vagon volt naponta. A kitermelt szenet végtelenkötelű szállítópályán jutott el a csipkési rakodóra, ahol osztályozták. A Csipkési lejtős akna (1948-1967) üzeme, Homokterenye nyugati szélén, a „Cigányszögben" feküdt. A Csipkés táró (1948-1967) az Akasztó-hegyen létesült, a Zagyva völgyében. Feltárása 1948-ban indult meg. Művelései a I. és II. széntelepekben folytak, melyeknek vastagsága 1,2-1,3 méter volt. A 300 méter hosszú lejtős akna, a folytatását képező alapközlékből telepített siklókból és ereszkékből állt. Itt széles homlokú, acéltámos biztosítású frontfejtéseket telepítettek, melyekben 60 méter homlokhosszú, csúszdás pásztafejtéseket alkalmaztak. A Csipkési lejtős akna biztonsági pillérének lefejtésére, egy 220 méter hosszú lejtős aknát hajtottak ki. A lefejtett szenet 1000 méter hosszú, végtelen kötelű pályán vontatták le a csipkési rakodóra. Ménkesi Bányaüzem Ménkes bánya Dorogháza területén, a nagybátonyi osztályozótól 6 km-re, a Szorospataki lejtős akna (Szeptember 6. akna) lefejtett keleti bányamezejéhez csatlakozó széntelep leművelésére létesült 1949-ben. A Mátra északi lábánál elterülő szénmezőt biztosítás nélkül, homokkőben és riolittufában kiképzett 900 méteres táróval, a vetők által határolt pilléreket pedig siklókkal és ereszkékkel tárták fel. A táró hossza a széntelepes rétegben 700 méter volt. Bányabeli főszállítást a 2 km hosszú altárón, villamos mozdonnyal, az ereszkékben és siklókban végnélküli kötélszállítással oldották meg. A bányaüzem szenét az 5,6 km hosszú kötélpályán szállították a nagybátonyi osztályozóra. A bányafa és anyagszállítás Ilona bányáról történt a 6 km hosszú villamos iparvasúton, hasonlóan a személyszállításhoz, mivel nem vezetett még ide járható út. A bányaüzem szénmezejét Északon az elmeddülés és a kibúvások, Keleten a határvetők, Nyugaton a Medve akna szénmezeje és a lefejtett Szorospatak szénmezeje határolta. Déli irányban, a Mátra andezit vonulata még tisztázatlan képet nyújtott. Két széntelep fejlődött ki ezen a területen, melyből az I. széntelep 1,6-1,8 méter vastagságú és 3 500 kalóriájú, a II. széntelep 1,4-1,6 méter vastag és 1 800-2 000 kalóriájú volt. Művelés szempontjából három részre tagolódott a szénmező: keleti-, nyugati- és déli-bányamezőkre. A bánya átlagos napi termelése 70 vagon volt. Az altáróhoz déli-, nyugati- és keleti fővonalak csatlakoztak, illetve egy mélyebb szintű déli irányvágat, mely a nyugati- és déli mezők összekötését szolgálta. A főte itt merev volt, ezért csak a kamrafejtéseket biztosították speciális technikával. 1950 után a szénmedence egyik legjobban termelő bányaüzemének számított a ménkesi bánya, ahol csoportos kamrafejtésekkel dolgoztak. 1964-től vezették be az acéltámos frontfejtéseket, 1966-tól marótárcsás fejtőgépeket üzemeltettek, 1976-tól pedig már komplexen gépesített frontfejtéseket alkalmaztak. 1960-1970 között háromlépcsős rekonstrukciót valósítottak meg, melynek során új, a régivel párhuzamos főereszkét létesítettek. A nyugati főereszkében függőszékes személyszállítást vezettek be, és végtelen kötelű csillevontatást építettek ki. A déli- és északi-fővonalat átépítették dieselmozdonyos szállításra, új szellőztetőgépet helyeztek üzembe, s megépítették a 600 személyes fürdőt, a felolvasót, a lámpakamrát és az irodát. A bányaüzem élettartamát 25 évre tervezték. A Nógrádi Szénbányák mélyműveléses széntermelésének befejezéseként, bezárására 1992. április 14-én került sor. 25