Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Kiállítások - Balogh Zoltán: Út a forradalomba – A mindennapok és a közélet emlékei Nógrádban 1945–1956. 1956-os emlékkiállítás a Nógrádi Történeti Múzeumban

ünnepeket bemutató tárgyegyüttes. A forradalmat bemutató nagyobb egység nem oszlik élesen tematikus részekre, de kiemelt hangsúlyt kap az országos szempontból legjelentősebb 1956-os esemény, a december 8-i salgótarjáni sortűz. „A minden erőt az ország újjáépítésére!" jelszóval induló első egységben az 19451948 közötti időszak meghatározó folyamatainak (háború utáni szovjet jelenlét, újjáépítés, hároméves terv, földreform, államosítások, MKP megerősödése, köztársaság kikiáltása, új pénz, egyesülési kongresszus) emlékei jelennek meg. A tárgyegyüttes kiemelkedő darabja a köztársaság eszméjét hirdető mátranováki MNDSZ zászló. A következő két témakörben a népgazdaság két fő ágának, az iparnak és a bányászatnak, valamint a mezőgazdaságnak a korra jellemző fő tendenciáihoz: a tervgazdálkodáshoz, a koUektivizálási törekvésekhez, a szovjet Sztahanov-mozgalom mintájára meghonosított versenymozgalmakhoz kötődő műtárgyait állítottuk ki. A „Tiéd a gyár!" jelmondatú ipari blokkban kiállított fotóanyag korfelidéző erővel eleveníti fel a munkaversenyek, a dicsőség- és szégyentáblák, az irreálisan megemelt követelményeket támasztó tervteljesítés, a csasztuska brigádok világát. A hivatalos propaganda által sugallt idealizáltan boldog, sugárzó arcú munkásképpel szemben kontrasztként hatnak a valós munkakörülményeket megörökítő fényképek. A plakátok közül az ötvenes évek hangulatát jól tükrözi a nógrádi bányászok alkotmánynapi felajánlásairól Rákosi Mátyásnak írott levele, valamint egy Salgótarjánban megrendezett ötéves terv-kiállítást beharangozó plakát. A végzett munka hivatalos elismerését a rendszer verseny- és vándorzászlók, oklevelek, kitüntetések adományozásával fejezte ki. Figyelemre méltó a múzeum verseny- és vándorzászló gyűjteménye, közülük huszonhatot állítottunk ki. Ezek között külön megemlítendő a Zagyvapálfalvai Üveggyártól és a Salgótarjáni Vasöntöde- és Tűzhelygyártól a legjobb újítónak és a legjobb sztahanovistának kijáró vándorzászló. Becses relikvia a Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapja alkalmából teljesített felajánlásért a Salgótarjáni Acélárugyárnak adományozott versenyzászló, valamint a Salgótarjáni Kiskereskedelmi Vállalat dicsőségzászlója. A kiállításban szereplő oklevelek közül több sztahanovista oklevél, valamint egy 1956-bar Kossuth-díjat kapott nógrádi bányász oklevele emelhető ki. Az egyik vitrinben a korszal kifejező produktumai, a dicsőségkönyvek helyezkednek el, amelyeket korabeli kitüntetések vesznek körül. A mezőgazdaság sajátosságait, anomáliáit bemutató szerkezeti egységben az erőltetett téeszesítési propaganda, valamint az agráriumban dolgozókat sanyargató beszolgáltatási kötelezettség emlékei jelennek meg. Ennek az egységnek a jelmondata: „Azé a föld, aki megműveli!" Nem maradhatott ki a parasztság „osztályellensége", a kulák plakátokon, dokumentumokon való megjelenítése, nemkülönben az ellátási nehézségekre utaló élelmiszer jegyek, sertésvágási engedélyek, textilvásárlási igazolások bemutatása sem. A hivatalos elismeréseket többek között a gabonabegyűjtési versenyben 800%-os eredményért adott oklevél, illetve egy a salgótarjáni járásban a begyűjtési versenyben legjobb teljesítményt nyújtó megbízottnak és előadónak adományozott versenyzászló példázza. Kiemelt hangsúllyal jelenítettük meg a kor szorosabb értelemben vett állami- és pártpropagandáját. Ezt az egységet „A legfőbb érték az ember!" jelmondat vezeti be. Egy vörösre festett 8x2,5 m- es falra összpontosítottunk kifejezetten állami-és pártpropagandát harsogó, illetve több, különösen élénk színhatású plakátot. Az intenzív látványbeli hatást fokozva e falrész előtt 3 m magasban négy nagyméretű vörös zászlót feszítettünk ki két oszlop közé kifeszített zsinórra.. Két bányász zászló emlékeztet a széncsata hőseire. Az 1848-as forradalom és szabadságharc centenáriumi ünnepségére készült a sal247