Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”

minősége azonos volt a Tordas II. lejtős aknáéval. A termelési kapacitás napi 6 vagon volt. A tordasi szénbányák 1945-1968 között működve: 1 128 000 tonna szenet adtak. A Tekevölgyi II. Lejtős aknát (1952-1966) a Tövisesvölgy-árnyék déli szegélyén, a Tekevölgy elején nyitották fel. Hossza 460 méter volt. Széntermelése a III. széntelepben folyt, mert ezen a részen az I. és II. széntelep nem volt kifejlődve. A bányaművelés során az ereszke védőpilléreit fejtették vissza, napi 10 vagonos termeléssel. Az Újlaki V. lejtős akna 1950-től működött. Hossza 801 méter volt, 300%o dőléssel. Az I. és a III. széntelepet fejtették, melyeknek dőlése 80-100%o. A két széntelep vastagsága l-l métert ért el. A munkahelyeket talputánszedéssel, hajtással, egyoldalú szélesítéssel alakították ki. A lejtős akna baloldalán telepített, 450 méter hosszú alapközléről, jobbra nyílott a IV. ereszke, melynek művelése a III. széntelepben folyt. A fejtések, hazafele haladó pásztafejtések voltak, kézi csillézéssel. A lejtős akna jobb alapközléjéről, a fedüben kihajtott 400 méteres ereszkével ütötték meg a III. széntelepet, és készítették elő a fejtésre. A jobboldali alapközlével érték el az I. széntelepet, s itt a telep dőlésében haladt előre az ereszke. Elővájások, fejtésre való előkészületek folytak a visszafelé haladó pásztafejtés megkezdése érdekében. A lejtős akna 380 méterében ütötték meg az I. széntelepet, ahol megkezdődtek a feltárások. A szénmező feletti külszíni építkezések miatt, a terület lefejtése azonban bizonytalan volt. A széntelepek sajátossága ezen a területen az elvékonyodás és az elmeddülés. A lejtős akna napi 18-20 vagon szenet termelt, melynek kalóriaértéke 3 800 volt. A kikerülő szenet és meddőt, a kisterenyei osztályozóra illetve a kisterenyei palahányóra vezető, 3 km hosszú vasúti pályán, villamos mozdonnyal továbbították. A bánya nehéz üzemnek bizonyult, meglehetősen hosszú szállítási útvonallal. A szénkutató fúrások adataiból lehetetlen volt megállapítani a széntelep elhelyezkedését, ezért feltáró, kutató vágatok adtak csak némi támpontot. Kis kamrafejtésekkel dolgoztak, majd a bányát 1968-ban bezárták. A kisterenyei palahányón a kézi ürítést csak 1956-ban szüntették meg, és mechanizált palabuktatásra tértek át. A meddő továbbszállítását kasokban, 800 méter hosszú függő drótkötélpályán végezték az automatikusan kibuktató helyre. Itt a két 8 órás műszakban, 600 csillét üríthettek ki. A kisterenyei bányák külszíni szállítását villamos mozdonyokkal végezték. Az Újlaki lejtős aknák 1946-1968 között 1 380 000 tonna szenet adtak. Kányási Bányaüzem Kányás aknát 1948 elején kezdtek mélyíteni a Kányás puszta, Mátraverebély, Szentkút, Csengerháza és Szúpatak határában elterülő szénmező feltárására. 1948-ban, dr. Nagy Ferenc birtokán, a Heinrich-Fröhlich-Küpfel cég végezte az aknák (330 méter mély, 4,8 méter átmérőjű teherszállító és személyszállító légakna) mélyítését. A feltáró munka nehéz volt, mert már 1949. augusztus 12-én, 196 méternél vízoszlop tört fel, és a mély szinttől számítva, mintegy 140 méteres magasságig emelkedett. Akkoriban lengőpadról, szivattyúkkal távolították el a vizet, mely még többször betört az aknába. 1951-ben már az Aknamélyítő Vállalat fejezte be a Kányás akna építését. A munkások túlnyomó része a környező falvakból járt be dolgozni, részben kerékpárral, részben gyalog. A munkaerőhiányon toborzott munkásokkal igyekeztek segíteni, ezek döntő többsége azonban nem tudott gyökeret verni Kányáson, ezért a nagymértékű létszámvándorlás, állandó nehézségeket jelentett a bánya vezetésének. A teherszállító akna emeletes, négy csillés, homlokvezetéses kassal készült. A személyszállító légaknában a szál23