Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Kiállítások - Kazareczki Noémi: „Ötlettől a megvalósulásig” A Kubinyi Ferenc Múzeum állandó enteriőr kiállításának készítése

namentumait készen szállította, s ezeket hozzáragasztották a bútorhoz. A gyárnak csak azt kellett tudnia, hogy miféle legyen a stílus és a méret.

19 A lakásbelsők mutatósságát plüss-és bársonypámázással, díszes virágos kárpitozással, túlzó részletkiképzésekkel, dagályos formákkal fokozták. Az ülőbútorok velejéből, a fából, már alig lehetett látni valamit. Szinte minden bútorra görgők kerülnek a helyváltoztatás megkönnyítésére.

20 Súlyos függönyök takarták az ablakokat, gátolva a világosság beszűrődését. Mindenütt szobrok, állványok, falipolcok, órák, facsillárok, fegyverek, hangszerek voltak láthatók - a színpadias környezet kellékei. A belső terekben nyomasztó túlzsúfoltság uralkodott, a búrorok és a tárgyak mértéktelen halmozása, mintha a lakások nem is lakóterek, hanem régiségkereskedések vagy zálogházak lettek volna. Mindent kedveltek ami csillog: a selymet, az atlaszt, a fényezett bőrt, az aranyozást, a stukkót, a díszítőelemek tömkelegét - gyakran a legigénytelenebb kombinációkban. Keveredett minden: a szalonban empire berendezés, az ebédlő reneszánsz utánzat, a hálószoba gótikus, a budoárban mondjuk egy garnitúra Boulle-bútor.

21 Ezekhez társult az ornamentika sokszínűsége, cikomyák, tekervényes formák, tarka és harsány színek. A kor fő vonása a hamis dolgokban lelt öröm. Minden anyag, amit felhasználtak többet akar mutatni, mint ami: a festett bádog márványnak, a papírmassé rózsafának, a gipsz, csillogó alabástromnak, az üveg becses ónixnak álcázza magát. A nyolcvanas években csúcsosodik ki az eklektika, melynek lényege, hogy több neostílust használtak egyszerre a lakások berendezéséhez. Az eklektika kiteljesedése viszont egybeesik a „makartizmus" megjelenésével, mely Hans Makartról a kor divatos akadémikus festőjének műterméről kapta e stílus a nevét. A mitológiai és irodalmi hagyományokat, a kultúrtörténeti dokumentumokat, az archeológiát tanulmányozta, az antikvitás és a reneszánsz formavilágát utánozta - rendkívül felszínesen. Ő és szellemi rokonai az esztétizáló múltkultuszba menekülve, álmodozva, nem akartak tudomást venni a társadalmi realitásoktól. A makarti enteriőr rendkívül zsúfolt és festői hatásokra törekedett, nem elégedett meg csupán antik imitációkkal: eredetiséget is beállított otthonába, amely annál előkelőbb, minél vegyesebb tartalmú. A bútorokra nehéz faragások, dús kárpitok, mélytónusú plüss huzatok, rojtok kerültek, az ablakokra sötét selyemfüggönyök, sok kép volt a falon, a sarokban festőállványok és hermák álltak, falra akasztott fegyverek, és lantok, pálmák, művirágcsokrok töltötték meg az enteriőrt. A falakat sötét szövettapétákkal, bordóval és barnával vonták be, a mennyezetre tölgyfa gerendák kerültek, gyöngyház berakású asztalkák a padlón és a pamlagokon keleti szőnyegek hevertek. A sarokban festői csendéletek valódi és műrégiségekből. A festőiség a lényege ennek az enteriőrképnek, s hogy ez még inkább kifejezésre jusson, az odavetett művészi rendetlenségen kívül nem hiányozhatott a festőállvány sem.

22 Hiába jelentek meg új anyagok és új technikák, eklektikusán a régi formákból válogattak és a gyáripar lehetővé tette az olcsó anyagok hamisítását. Minden együtt volt, amit az európai kultúrtörténet felhalmozott, és mindennek az utánzata is. Lyka, é. п., 606.

p. Montenegro, 2003, 148.p. S. Nagy, 2003, 209.p. Voit, 1993, З26.р. 229