Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Kiállítások - Kazareczki Noémi: „Ötlettől a megvalósulásig” A Kubinyi Ferenc Múzeum állandó enteriőr kiállításának készítése

A nagypolgári lakások is túlzottan pompás külsőt öltöttek, reprezentatív neo-stílusokkal zsúfolták tele a szalonokat, hálószobákat, díszes nagymintás fali tapétákat használtak, súlyos függönyök, terítők nehezítették a gazdagságot sugárzó belső tereket. Sőt megjelentek, divatba jöttek a kínai és japán dísztárgyak, porcelánok is. Empire, biedermeier és neoklasszicizmus, neorokokó, neobarokk, neoreneszánsz, olykor neogótika is együtt, egymás mellet, egymásra és egymás mellé helyezve élt, mindez azonban nem illett össze. A korszak viszont a maga jelentős művészi teljesítményeként tartotta számon a stílusutánzást, és meg volt győződve arról, hogy a bútorművesség a 19. században azóta hozott létre értékeket, amióta történelmi stílusokat utánoztak. Még a századfordulón is uralkodó volt e stílus. Andrássy Katinka így jellemzi egyik otthonukat: „Budapesti házunk egyik nappali szobájában állt Dante terrakotta mellszobra. Dante neve azóta is kicsit fülledt, sötét, bútorokkal telezsúfolt társalgószobákat idéz fel emlékezetemben, ahol jóformán nem mertem megmozdulni sem, mert attól féltem, hogy feldöntöm valamelyik vékony lábú, márványlapos, porcelán csecsebecsékel, miniatűrökkel, lámpákkal, vázákkal telerakott asztalkát. Sok karosszék, asztal kerevet, puff, festőállványra helyezett képek, mama öltözőjében egy jegesmedvebőr is volt. A jegesmedve félig nyitott vörös szájában ott villogtak hatalmas fogai. Az egyik sarokban pedig óriási szánkó állt, Watteau-stílusú táncosokkal, madarakkal, virágokkal befestve, olyasféle volt, mint egy szicíliai szekér - benne pedig örökzöld növények álltak. A súlyos, sötét színű függönyök a tizenkilencedik század divatjának megfelelően nem bocsátották be sem a világosságot, sem a friss levegőt."

23 Édesanyja hálószobájára így emlékszik: „Reggel tizenegy óráig aludt teljesen elsötétített hálószobájában a nehéz damasztfüggönyök mögött, faragott oszlopos, széles mennyezetes ágyában, levegőtől és a fény legkisebb szikrájától is elzárva."

24 Minden cicoma és erőlködés ellenére az otthonkultúra történetének mélypontja ez az eklektika, ahonnan lassan alakul ki egy ésszerűbb, egyszerűbb, tisztább otthonnak a vágya. A szobákban lévő - a szükségesnél több - bútor a jómódot szimbolizálta, a berendezés elmozdíthatatlansága a biztonság, a stabilitás illúzióját keltette. Sajnos az elrendezésnél nem vették figyelembe a térhatást, így a tér csupán egy tartállyá devalválódott, amelyet csupán meg kell tölteni. A reprezentatív bútorok között a mindennapi tevékenységet szolgáló kisbútorok is megfogyatkoztak. Az enteriőr összezagyvált stílusa közepette a „stilszerűséget" hangoztató áramlat teremtett rendet. Ez a lakásokon belül legalább különválasztotta a korok művészetének utánzatait. Ezek az évek (19.-20. század fordulója) már összeesnek a szecesszió néven ismert mozgalommal. Az elkészült kiállítás legnagyobb helyiségében, a szalonban érvényesült leginkább a kissé túlzsúfolt, eklektikus elrendezés a két ülőgarnitúrával, kártyaasztallal, vitrinnel és a zongorával. A nagyszalonoktól kisebbek voltak a női szalonok, de ugyanúgy megtalálhatóak voltak az előbbi berendezési tárgyai. A nagyszalon sajátos zsilip szerepet töltött be a kasKárolyiné, 1978, 20.p. Károlyiné, 1978, 19.p. Ugyanezt a hangulatot viszontláthatjuk Borsos Miklós Lányok bál után с képén is. 230