Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”

13 éves időtartamra tervezték, bezárására 1967-ben került sor. A lejtős akna összes széntermelése: 1 681 000 tonna volt. Gyula lejtős akna 1956-ban, egy 320 méter hosszú táróval indult, amit 600 méter hosszú, 110°/oo-es dőlésű lejtősakna követett. Napi termelése 30 vagon volt. Az üzem sújtólégmentes besorolást kapott. A

II. és a III. széntelep állt művelés alatt. A bányát ötévnyi időtartamra tervezték. Az I. széntelepet korábban már lefejtették, ezért rendszeresen csapolni kellett a felgyülemlett bányavizet. A művelési mód csoportos kamrafejtés volt, melyet láncos vonszolóval és rázócsúszdával szereltek fel. A

II. széntelepe 0,8 méter vastag, 3 000 kalóriás, a III. telepe 1,6 méter vastag és 3 600 kalóriás volt. A Gyula lejtős aknát 1967-ben zárták be, összes széntermelése: 972 000 tonna volt. Pólyos lejtős akna Kazár falu keleti szélén, 1951-ben kezdte meg működését. Termelése napi 10 vagon volt. A bányában az l-es, 0,4-1,2 méter vastag és 3 800 kalóriás, valamint a III-as 1,5 méter vastag, 3 200 kalóriás széntelepeket fejtették. Lejtős aknája 350 méter hosszú volt. A tervezett két éves időtartam helyett, 1964-ig működött a bánya. 1957-1964 között tanbányának is használták. A lejtős akna összes széntermelése: 391 000 tonna volt. A Rákóczi tanbánya, az azonos nevű település keleti szélén létesült 1959-ben. A tőkési szénmező felvetett részében, kibúvásra telepítették. Napi termelése 8-10 vagon volt. Itt folyt a nógrádi vájártanulók képzése 1959-1967 között. A tanbánya, a nógrádi bányász szakmunkásképzés fellegvárának tekinthető, ahol az elméleti képzés mellett a gyakorlati tapasztalatokkal ismerkedtek meg a jövendő vájárok. Fennállása alatt azonban kétszer is leállították, sőt volt időszak, amikor étkezési célra, gombát termesztettek benne. Újranyitva, a Mizserfai Bányaüzem keretén belül, napi 60-65 vagon, erőműben felhasználható szenet adott. 1971-ben zárták be. Fennállása alatt a Rákóczi tanbánya összes széntermelése: 528 000 tonna volt. Kisterenyei Bányaüzem Tordas II. lejtős aknát a Tordas I. lejtős akna (1945-1953) bezárása után létesítették. Kazártól DK-re, a 2,8 km hosszú tordasi alagútból nyílt, és még 1947-ben kezdték kihajtani. A lejtős akna 480. méterében ütötte meg az I. széntelepet, melyet a feltárásnál észlelt elvékonyodás miatt nem fejtettek le, majd 900 méternél érte el a III. széntelepet, melynek vastagsága 2 méter, fűtőértéke 2 800 kalória volt. A fejtések ebben a telepben folytak, bár a szénmezőt kisebb-nagyobb vetők szabdalták fel. A frontfejtések kísérleti jellegűek voltak, a szénmezőket azonban kamrafejtésekkel művelték. Vágatokat Mollívekkel, a főszállító és légvágatokat TH-ívekkel biztosították. A be- és kiszállás, a 202 méter mély függőaknában történt. Termelése a tervidőszakban 25 vagon volt, amit később, 40 vagonra emeltek fel. 1953-1957 között rekonstrukciót végeztek a bányában, aminek következtében a légaknát személyszállításra alakították át. Az aknaszállítógép Ságújfaluról került ide az aknatoronnyal együtt. Ugyanekkor fürdő, lámpakamra, iroda is épült. Az új légaknát azonban nem építették meg, mert 1969-ben a kisterenyei körzet bányáit bezárták. Tordas III. táró (1954-1956) a tordasi alagút jobb oldalából ágazott ki fővonal alakjában, melynek folytatásaként az I. széntelepben, siklóval a kibúvás határáig terjedt. Tovább haladva, ereszke hajtással érték el a III. széntelepet, ahol a termelés folyt. A szén 22