Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”

12 órakor 43%, 12 óra 45 perckor 58%, 13 óra 15 perckor 65%, 15 órakor 81% volt! A tervet tehát nem teljesítették, mert az első két órában nem volt szénszállítás. Jól megszervezett munkafolyamat esetében, minden két órában 25%-ot lehetett volna teljesíteni. Volt ugyan már ciklusgrafikon szerinti munka is a bányában, de ez, a többi mozgalommal együtt elvesztette jelentőségét. A tervidőszak működő bányaüzemei a nógrádi szénmedencében Kazán Bányaüzem Az ide tartozó Szurdoki lejtős aknát, a Mizserfa-Mátraszele közötti bekötőút mellett telepítették még 1950-ben, üzemelését 1952-ben kezdte meg. Termelése napi 20 vagon volt, ami később 40 vagonra emelkedett. A lejtős akna hossza 900 méter, dőlése pedig 190%o volt. A bányát adottságai miatt I. osztályú sújtóléges üzemek közé sorolták. A bányaművelés az I. és a III. széntelepben folyt. Az I. széntelep 0,8-1,2 méter vastag és 3 400 kalóriás, a III. széntelep pedig 1,8 méter vastag és 2 800 kalóriás barnaszénnel rendelkezett. A széntermelés az I. telepben tömedékeléses pásztafejtéssel, a III. telepben csoportos kamrafejtéssel folyt. A lejtősaknát és a főszállító vágatokat TH- illetve Mollívekkel biztosították. A be és kiszállás egy 204 méter mély és 3,8 méter átmérőjű légaknán történt, mely a lejtősakna főszállító vágatához csatlakozott. A földalatti rakodóvágaton mozdonyszállítás volt. A lejtősakna termelése 1970-ben szűnt meg, működése alatt nehéz bányának számított a vetőzóna megléte miatt. A bányaüzem rendelkezett irodával, 300 személyes fürdővel, lámpakamrával, műhellyel és transzformátor állomással. Bezárása után szabályszerűen betömedékelték. A Szurdoki lejtős akna fennállása alatt, összesen 1 214 000 tonna szenet termelt. Az akkor még Mizserfához tartozó Rákóczi bányateleptől (2002-től Rákóczibánya néven önálló település) délre fekvő György lejtős akna, 1955-től üzemelt. Termelése napi 25 vagon volt. A külszínen létesített, 80 vagon befogadó képességű szénbunkerbe szállították először a kitermelt szenet, ahonnan egy 800 méter hosszú vasúti pályán, Talbot kocsikban, villamos vontatással juttatták el a Gyulai-osztályozóra. A bánya szénmezejét 45 méter hosszú táróval, s az ebből nyíló 620 méter hosszú lejtős aknával tárták fel. A lejtős akna 160%o -es dőlésű volt. A

II. és a III. széntelepeket művelték. A felette elhelyezkedő I. széntelepet már korábban lefejtették, ezért az ott felgyülemlő bányavizet, vágatokkal kellett lecsapolni. A bánya bezárására 1966-ban került sor. A kitermelt szenét a Rákóczi-telepi bányászoknak adták ki illetményszénként. A György lejtős akna összes termelése, 901 000 tonna volt. Tőkés lejtős akna, a Kazár-Kisterenye között húzódó közút mellett, a Rákóczi bányateleptől ÉK-re települt 1952-ben. Átlagos termelése napi 40 vagon volt. A kiszállított szenet a helyszínen, egy 30 vagonos bunkerbe döntötték, majd innen villamos mozdonnyal vontatott Talbot kocsikkal vitték a Gyulai-osztályozóra. A lejtős akna hossza 1 460 méter volt, 80°/oo-es dőléssel. Műveletei az 1,9 méter vastag III. telepi szénben folytak. A művelési mód ebben a bányában acéltámos frontfejtés, a kisebb területű mezőkben pedig csoportos kamrafejtés volt. Innen folyamatos szállítóberendezéssel továbbították a kitermelt szenet a főszállító vágatokig. A bánya I. osztályú sújtólég veszélyes üzemként lett besorolva. Mivel a nyomási viszonyok kedvezőnek bizonyultak, a fővágatokat vasbeton Moll-íves, a vetők mentén TH-gyűrűs biztosítással szerelték. A Tőkés lejtős aknát 21