Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Irodalomtörténet - Pajtók Ágnes: Ki kicsoda Lőcsében? – a szerepek instabilitásának vizsgálata Mikszáth Kálmán A fekete város című művében

Kramler bíró megölése után először ül össze a vármegyei tanács - immáron Görgőn. Az alispán ekkor fölajánlja a lemondását. De az összegyűlt főurak egyhangúan elutasítják ezt. Minden bizonnyal Görgey is bízott ebben, hiszen a visszavonulást hiteltelenül adja elő, hamis retorikával manipulálva a tanács tagjait. Tehát a cselekmény úgy íródik meg, hogy Görgey mindenképpen beleragadjon egy bizonyos szerepbe, melyből nem tud kiszabadulni. Es melyből nem is akar. A többi figura sokkal képlékenyebb. Már Görgey legközelebbi hozzátartozójára is jellemző ez a megállapítás. A Görgey Rozália valódi identitásával való problémák rögtön születése után felmerülnek. Mivel az édesanya belehal a szülésbe Görgey Pál eltávolítja a tragédiát folytonosan fölidéző gyermeket: öccséhez és annak családjához költözteti, akiknek szintén hasonló időben született lányuk. A két gyermek közül azonban az egyik meghal. S hogy melyik? Ez a kérdés sohasem tisztázódik egyértelműen. Görgey Pálnak az a rögeszméje - vagy jogos gyanúja? - támad, hogy az ő gyermeke pusztult el, csak öccse túlságosan félti ahhoz, hogy bevallja neki a történteket. Minden kétséget el­oszlató bizonyíték ugyan nem kerül elő, de Görgey végül is saját gyermekeként kezeli Rozáliát. Szereit, félti, a legjobbat akarja neki. Éppen ezért, mikor forróvá válik a hely­zet, agyafúrt tervet eszel ki, hogy biztonságba helyezze a lányt: saját maga küldi a tűz­höz közel, vagyis Lőcse városába. Ő maga ugyan kitart saját szerepe mellett, de azt fel­ismeri, hogy a labilis, kiismerhetetlen világban nélkülözhetetlen az identitásváltás. így kerül Otrokócsy Rozália néven kislánya a fekete város prominens nevelőintézetébe. A lány aggályoskodás nélkül elfogadja az új helyzetet. Sőt, mintha élvezné is. Él a lehető­séggel, hogy kapott egy álarcot, amit viselve bátrabban, magabiztosabban viselkedhet. Ez a változás már Lőcse felé tartva a kocsiúton megfigyelhető. Ekkor válik kacér nagy­lánnyá az addigi félénk kislány. Ennek - s magának a maszknak - köszönhetően ekkor történik meg a későbbi tragédiát előidéző esemény: Otrokócsy Rozália megismerkedik Fabricius Antallal, akinek egyetlen célja Görgey Pálon bosszút állni. Ez a szándék azon­ban látszólagos lényegtelen volta miatt kimondatlan marad. Hiszen egy ifjú szerelmes férfi minek is untatná szerelmesét „a munkával" az udvarló szavak helyett. A történet elején Fabriciust mint naiv, egyszerű, jóravaló fiút ismerjük meg, aki ugyan kissé túlbuzgónak tűnik, ám e tulajdonsága csak később, visszamenőleg válik ne­gatívvá, a cselekmény kezdetén még e jellemvonás is kedvező. A Fabricius-fiúról alko­tott hízelgő kép fokozatosan átalakul, módosul az olvasóban. S ennek egyértelmű oka a közéleti magatartás. Az élete e területén elvakult, szűklátókörű a fiú. Ez azért is megle­pő az olvasó számára, mert a magánéletben egy érzékeny, megbocsátó jellemmel talál­kozhatunk. Már a Lőcsébe tartó kocsiút alatt kitűnik, hogy segítőkész, lovagias minden­kivel, Rozáliáért, akihez gyengédebb szálak fűzik, pedig kész lenne mindent feláldozni. Azt is korán észrevehetjük, hogy jóeszű, logikus gondolkodású ifjú, a városi tanács gyű­lésén szépen, szabatosan, megfontoltan beszél. E pozitív tulajdonságok Lőcse város ta­nácsának figyelmét is fölkeltik, s mikor másodszor is megüresedik a főbírói poszt, a fia­tal, szinte még gyermek Fabricius Antalt nagykorúsítják, s vezetőjükké választják. így következik be e figura szerepváltása. Az ártatlan, jószándékú, de tapasztalatlan és elfo­gult ifjú korlátlan hatalmat kap, és ezzel felelőtlenül, forrófejűén bánik. A körülmények alapos vizsgálata nélkül, csupán saját rögeszméjét követve tönkretesz mindent, elvágja a történet és Görgey Pál életének a fonalát. Figyelmen kívül hagyja, hogy az alispán sa­ját akaratából megy Lőcsére, s Kramler halálának újabb kivizsgálása is elmarad. Ennek oka talán az, hogy Fabiciust akkor kényszerítik bele új szerepébe, amikor annak felvé­telére még nem áll készen. Úgy viselkedik, mint egy gyermek, akit a felnőttek egy pilla­179

Next

/
Thumbnails
Contents