Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)
Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”
kat (akik az ácsolatokat szedték ki) vontak be a munkába, hogy az így kinyert bányafát újra hasznosították. 17 Mint már említettük, hogy az 1954. július 1-én, elrendelt átszervezés azt is jelentette, hogy a kilenc nagy vállalati egységgel szemben, 13 egységgel dolgoztak s ezzel 13 új igazgató és üzemvezető került a bányaüzemek élére. Feladatuk lett a munkafegyelem megszilárdítása, a gondos, operatív tervek készítése az előttük álló feladatok megoldására. Újabb bányász kezdeményezések nyomán indult el az MDP. III. kongresszusa után, a „Harc az olcsóbb szén termeléséért" mozgalom, mely az anyagtakarékosságot tűzte ki célul. Augusztusban teljesítményemelő eszközként terjedt el a „melegcsákány váltás" mozgalom, mely során a csapatok egymást váltották a munkahelyeken, s ezzel elérték, hogy az egymás kezébe adott csákány nyele tényleg meleg legyen. 18 A bányafa felhasználás csökkentése, azaz az anyagtakarékosság megvalósítása állandóan szerepelt ezekben az években a bányaüzemek vállalásaiban. Ugyanis csak az I. ötéves tervben valósíthatták meg a vágatfolyosók ácsolásában az új technológiát, mely az évtizedeken keresztül alkalmazott különféle ajtókötéses (német, lengyel, svéd) vágatbiztosítást, a korszerűbb TH-íves biztosítással váltotta fel néhány bányában. Ezért továbbra is szerepelt „a bányafa felhasználás" ügye a vállalatnál, mivel a folyamatos ellátás akadozott. 1953-ban, Nógrád megyében talán ezért is volt a legkisebb a fajlagos fafelhasználás, még a széldeszkákkal és a fűrész árúval is takarékoskodniuk kellett. 1954. januárjában, a vállalatok főmérnökei is kénytelenek voltak egész évre páros versenybe lépni egymással, mert műszakilag biztosítani kellett a zavartalan termelést Kányás-Rónabánya és Mizserfa-Mátranovák között. A jobb érthetőség kedvéért idézzük fel Kreffly Iván mizserfai főmérnök páros versenyét Seyler Lajossal, a mátranováki főmérnökkel. Vállalásaik között találjuk: az egyenletes termelés biztosítását, a „nevelj új bányászt" mozgalom patronálását, valamint a szénminőség javítását 2600-2750 kalóriára. Az eredményeket havonta értékelték, majd a III. kongresszus után újabb pontokat iktattak a vállalásaikba: így a tervezett önköltségi áron való termelést, az anyagfelhasználás csökkentését, a minőség javítását, valamint a palaszázalék csökkentését. A rónai főmérnök, Moskát László és a kányási főmérnök, Fényes Gyula vetélkedése a termelési terv minden hónapban 100%-os teljesítéséért, a főbb szállítóhelyek kivilágításáért, a termelő munkahelyek anyagellátásának biztosításáért folyt. Ugyancsak szerepelt mindkettőjüknél a segítségnyújtás a „Sztahanov", a „péntek" és a „nevelj új bányászt" mozgalomnak, a körletek és a harmadok versenyének, a gépkiesési órák 25%os csökkentéséért. Ez a páros verseny valójában semmit sem ért, formaság volt csupán, hiszen az ünnepélyesen vállalt munkákat, főmérnöki munkaköri feladatként is el kellett végezniük. Nem történt értékelés sem, bár versenyzászlót is alapítottak, mely azonban ott pihent a rónai vállalat igazgatói irodájában, felhasználatlanul. A tiribesi szénbányák közül Tiribes akna és Katalin II. lejtős akna 1953-ban Donbassz kombájnt kapott, mely a fejtést és a rakodást volt hivatva megkönnyíteni. A nehéz kézi jövesztést szüntették meg ezzel a géppel, bár a kihasználási foka csak 10% volt. (A gép teljesítménye 60 tonna/óra). Az alacsony kihasználás okának azt hozták fel, hogy a széntelep itt csak 0,7-0,74 m vastag, s gyakran kaptak főtenyomást is. Ugyancsak Szabad Nógrád. 1954. július 10, július 28, július 31. Várszegi György: Szorospataki lámpafények. Bátonyterenye. 2001. 87 Dzsida József versfordításai. Kézirat másolat, a család ajándékaként a szerző birtokában. Szabad Nógrád. 1954. július. 23. 17