Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)
Irodalomtörténet - Pajtók Ágnes: Ki kicsoda Lőcsében? – a szerepek instabilitásának vizsgálata Mikszáth Kálmán A fekete város című művében
XXX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2006 IRODALOMTÖRTÉNET KI KICSODA LŐCSÉBEN? - a szerepek instabilitásának vizsgálata Mikszáth Kálmán A fekete város című művében PAJTÓK ÁGNES A homogenitásában is heterogén Mikszáth-életmű egyik utolsó, s éppen ezért jelentős, szintézisalkotó műve A fekete város. Szinte közhelyszerű a megállapítás, minden e regényt taglaló elemzés kiemeli a tényt 1 , miszerint az író kedélyének elkomorulása, a világ stabilitásába, megismerhetőségébe vetett hitének megrendülése tetten érhető az alkotás sorai között. A közhelyek gyakran jó iránytűként szolgálnak. A hangulatváltozás megjelenése explicit módon ugyan nehezen bizonyítható, de ha a konkrét textus mögé nézünk máris több tanúsítványát fölfedezhetjük a föltételezésnek, miszerint a regény egyik alapélménye a világ bizonytalanná válása, s az ebben az instabil létben történő tájékozódás nehézsége, vagy néha egyenesen lehetetlensége. E bonyolulttá vált létben semmi sem az, aminek látszik. Vagy inkább: senki sem az, akinek látszik. Az egyes karakterek szerepe, státusza fejezetenként változik, mely változás történhet a szereplő saját akaratából, vagy csupán a körülményekhez való alkalmazkodásából. Ez a szinte minden szereplőt érintő változás a viszonyok kusza hálóját eredményezi. Hiszen a kapcsolatok aszerint alakulnak, hogy az adott figura éppen melyik szereplehetőséget használja ki. Természetesen e hipotézis nyomán felmerül a kérdés, hogy vajon az egyes karaktereknek van-e egy valódi, hiteles énjük, melyre csupán mintegy álarcként ráhúzzák a többi szerepet, vagy én-tudatuk annyira szétesett, fragmentálódott, hogy mindig az éppen adott jellemükkel azonosulnak. A válaszadás nehéz, hisz hiába az omnipotens narrátor, vagy a szabad függő beszéd, nem láthatunk minden szereplő személyiségének mélyére. A kétség ellenére erősebb a második feltételezés. Vagyis, hogy karakterek saját magukhoz fűződő viszonya azért nem jelenik meg manifeszt módon a szövegben, mert ez nem létezik. Tehát nincs lelkiismeretük. Van azonban egy kivétel. S ezzel a mondattal térjünk is rá dolgozatom valódi témájára, a szereplők konkrét elemzésére. Görgey Pál a regény központi és kulcsfigurája. Ő az egyetlen, aki a cselekmény folyamán mindvégig megmarad egy szerepkörben. Tudjuk róla, hogy Szepes vármegye alispánja, hogy egy leány édesapja, valamint, hogy özvegyember. Egyszer neki is lehetősége nyílik a szerepváltásra, ám a körülmények úgy alakulnak, vagy inkább Görgey úgy alakítja, hogy ez mégsem történhessen meg. Ez a szituáció pedig nem más, mint mikor 1 Lásd például: Fábri 1983., Eisemann 1998. 178
