Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Irodalomtörténet - Pirint Andrea: A napóleoni idők tárgyi világa Mikszáth „különös házasság”-a tükrében

ződésnek megfelelően. Arról viszont értesülünk közvetve, hogy a korabeli asztalos a megrendelő hovatartozásától függően más-más igényeknek tett eleget. Fáy Istvánnak az ezermester asztalos költött alakjához, Vidonkához intézett szavai a paraszti réteg ked­velt bútordarabjairól is vallanak: „Aztán más az, polyák parasztoknak ládákat csinálni, meg szuszékokat és más, aranyozott szekrényeket alkotni, amikben hercegnők, grófnék tartogatják a selyemszoknyáikat" - győzködi Fáy az asztalost. 9 Az elsődlegesen használati funkcióhoz kötött berendezési tárgyak a díszítő elemek­kel karöltve teremtik meg egy-egy helyiség hangulatát. A falak díszítése a grófi kastély­ban a leggazdagabb. A lovagtermet a nemesi virtust szimbolizáló fegyverek, puskák, bu­zogányok és pisztolyok ékesítik, míg az „agancsterem" fala mindenféle vadásztrófeák­kal van tele. A történelemformáló, ősi harci kedv illusztrációi a grófi család városi palo­tájának kapuíve alatt függő bőrvödrök, csáklyák, buzogányok és dárdák is. Díszítését adja a falaknak az idő múlásáról is tájékoztató falióra. Nagy bronzóra ke­tyeg a Buttler-kastélyban, és vén óra ingája jár Horváth Mihály dolgozószobájában. Az időmérő alabástromoszlopokon álló típusával találkozunk az egri érseki palotában. A grófi kastély dolgozószobájának berendezéséhez tartozó aranyozott, címeres tü­kör leírásán túl elsősorban a lakóhelyek festészeti díszéről nyerünk információkat. No­ha - amint arra az író rámutat - az ebédlők falát szokásosan csendéletképek díszítik, a bárói kastély ebédlőjében csak egyetlen (Jan Kupeczky-féle tökös) csendélet függ a há­zigazda katona lelkületét tükröző kardok, tőrök, puskák, buzogányok és hadvezéri port­rék sorozata között. A már itt is megmutatkozó portré-dominancia jól tükrözi a korszak képzőművésze­ti igényét, amely - mind a regény tanúsága, mind mai tudomásunk szerint - legelsősor­ban az arcképfestészetre irányult. Az új nemes dolgozószobájában a tulajdonos leányá­nak egy vándorpiktor által megfestett portréja, a gróf úr dolgozószobájában az édesanya arcképe függ. A közeli hozzátartozók arcmásai mellett a történelmi tudat és a nemesi di­csőség által életre hívott ún. ősgalériák példájával is találkozunk. A grófi kastély nagy ebédlőjében páncélos és sisakos, régélt felmenők sorakoznak egymás mellett, az ősga­lériák hivatali típusát pedig az egri érseki palota berámázott püspökportré-sorozata kép­viseli. A festészettel szemben támasztott elvárások az arcvonások visszaadásában ki is merültek, s amikor egyéb jellegű témákra támadt igény, mint például egy áhítatos Ma­donna-ábrázolásra, akkor - mint ahogy azt Buttler gróf dolgozószobájában is látjuk ­egy híres festő (ez esetben Tiziano) ismert képének hű másolatáról szólt a megrende­lés. Amikor pedig a történet vége felé a jómódú nemes eredeti Raffaello és Correggio festményeket vásároltat ügynökei által, azt nem műkedvelésből vagy műgyűjtői szán­dékból teszi, hanem vagyonának elherdálása végett. A festészeti produktum eredetisé­gének igénye a 19. század elején a felvidéki nemesség körében nem vetődött fel. (Hoz­zá kell tenni, a dunántúli Esterházyaknál már igen.) A falak díszei mellett hozzájárultak az összhatáshoz az almáriumok ereklyeként őr­zött kincsei. Jellemző, hogy honnan mi kerül elő: Dőry báró szekrényéből aranybilliko­mok (aranykelyhek), a kisnemesi sorba tartozó korcsmároséról csehországi poharak. Ez utóbbiak egy sajátos, ma már kevéssé ismert tárgytípust képviselnek: a karlsbadi fürdő­házakat ábrázoló piros poharak az emléktárgyként egykor sorozatban gyártott ún. für­9 14. kötet 72. (II. rész, 9. fejezet) 172

Next

/
Thumbnails
Contents