Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Irodalomtörténet - Pirint Andrea: A napóleoni idők tárgyi világa Mikszáth „különös házasság”-a tükrében

gelyre fűzve sorakoznak egymás mellett. A helyiségek közül az írószobát ismerjük meg alaposabban, de tudomást szerzünk a tulajdonos pályafutásával kapcsolatos, rendhagyó funkciójú esetleges helyiségről, ez esetben a kémiai laboratóriumról is. A vidéki kúriák és kastélyok mellett a jómódú nemesség városi palotáiról szintén kapunk némi fogalmat a Buttlerek egri palotáján keresztül, ahol a nagy márvány előcsarnokban és a nagy díszteremben zajlanak az események. A történet során igen változatos helyszíneken járunk az épített környezet olyan apró egységeitől kezdve, mint a bornóci kovácsműhely vagy a dobóruszkai kriptaház - a bozosi rutének lakóházain, az olaszröszkei korcsmán és a kaposi Griff-vendéglőn keresztül - egészen az egri érseki palotáig. Ezen épületek közül a Nagykaposra helyezett felvidéki vendéglő kerül részletesebb leírásra: a boltozatos kapuval nyíló hosszú, alacsony, „keshedt" épület csak részben vendéglő, vendégszobái révén egyben szálláshely, valamint magában foglalja a vendéglős magánlakását is. A rutének lakóhelyének, életmódbeli szokásainak leírása az író rokonszenvről tanúskodó, élvezetes előadásmódjával tűnik ki. A lakó- és munkahely legnélkülözhetetlenebb berendezési tárgyai természetszerűleg a bútorok. Az asztal különböző típusai közül a nemesi lakóhely ebédlőjében - Dőry bárónál vendégeskedve - nagy és masszív asztalt találunk, a nagy szalonban „ibolyás pohárral" díszített könnyű kis rózsafa asztalka áll. A társasági élet színtereinek bútorai az apró kártyaasztalok, összhangban az összejövetelek kedvelt időtöltésével. Ezeket üli körbe Patakon - a „nagy fehér asztalt" elhagyva - a zempléni alispán tiszteletére összegyűlt nemesség. A dolgozószobákban íróasztal áll, mint ahogy azt a grófi kastélyban, vagy a báró főbírói irodájában látjuk. Ez utóbbi helyszín leírása - a barnás szattyánbőr székek és dívány említésével - egyúttal átvezet az ülőalkalmatosságok tárgykörébe. A háttámlás és karosszékek minden bizonnyal gazdag világából egyetlen példányról nyerünk közelebbi információt, nevezetesen az öreg Bernáth párnás karosszékének oroszlánkörmökön álló lábaira vonatkozóan. Némiképp az ülőbútorok körébe tartozik a kényelmesebb ülést biztosító lábtartó zsámoly, mellyel Horváth Piroskának kedveskednek a Bernáth-kúriában. A korabeli fekvőhelyekről sem tudunk meg sokat. A „csipkés ágy" kifejezés gyaníthatóan arra utal, hogy szívesen díszítették a bútorokat horgolt, récéit takarókkal, terítőkkel. A vendégnek kijáró „selyem ágy" kifejezés alatt pedig minden bizonnyal az ünnepi damaszt ágyneműre kell gondolnunk. A szekrénytípusok tudomásunk szerinti széles választékából az almárium kapja a főszerepet a regényben. A népiesen almáriomnak nevezett szekrény több volt pusztán tárolásra szolgáló bútordarabnál. Minthogy ebben helyezték el az ünnepi teríték értékes porcelánjait, ezüst evőeszközeit, aktív szerepe volt a vendégfogadás ceremóniájában, ugyanakkor pedig kiállítási vitrinként is funkcionált a család féltve őrzött csecsebecséinek, dísztárgyainak megmutatásával. Az almárium széles körben elterjedt bútordarab volt, nemcsak a nemesi lakóhelyeken (Dőry és Bernáth otthonában), de a vidéki korcsmárosnál és a városi vendéglősnél is találkozunk vele. A berendezéshez tartozik még a bárói kastélyban a zongora, valamint a hercegi uradalom „zöld szobájában" a pénz és arany őrzésére-tárolására szolgáló vasláda is. Minthogy a különböző bútordarabok részletesebb leírását nemigen olvashatjuk a regényben, nem kapunk tájékoztatást arra nézve, hogy egy-egy meghatározott funkciót betöltő tárgytípus kiképzése, „finomsága" milyen fokozatokat mutat a társadalmi réteg171