Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Irodalomtörténet - Pirint Andrea: A napóleoni idők tárgyi világa Mikszáth „különös házasság”-a tükrében

meg, úgymint az ősi nemesi kúriát, az újnemes rezidenciáját, a városi palotát, a felvidéki városi fogadót és vidéki korcsmát, a kovácsműhelyt, a kriptaházat, a rutének lakóházait. Különféle társadalmi rétegekhez kötődő, különböző funkciókat ellátó színhelyekről van tehát szó, melyek közül néhányra csak futó pillantást vethetünk, némelyek viszont igen plasztikusan elevenednek meg. A tárgyakat magukba sűrítő lakóhelyek közül elsőként a főszolgabírói rangban álló Dőry báró kastélyában „vendégeskedik" az olvasó. A bárói birtok két ízben szolgál helyszínéül a történéseknek, s eközben az alábbiakat tudjuk meg róla: a parkkal és kerttel övezett, szöges kőfallal körülzárt ősi épülethez kétszárnyú kapun keresztül jut el a kocsival érkező látogató. A gyalogosforgalom céljaira a kapuajtó szolgál. Az oszlopos-ámbitusos, kétszárnyú nagy épülettömeg évszázadok alatt vette fel formáját, „... minden Dőry hozzáépített valamit, mindenik a maga ízlése szerint, ki román stílusban, ki barokkban, vagy csak úgy, ahogy a falusi kőművesek esze vetett".

7 A többszintes, mindenféle toldalékokkal tarkított komplexum bent sem biztosít könnyű eligazodást. A részben használatban lévő, részben lakatlan enteriőrök zegzugosán kapcsolódnak egymáshoz. A különböző funkciókat ellátó helyiségek közül az ebédlőbe, a nagy szalonba és a kancelláriának nevezett főbírói irodába nyerünk betekintést. A korabeli táblabíró házát a regényben a bornóci Bernáth-kúria testesíti meg. Az egyszerű megjelenésű épület homlokzatát csak a négy oszlopos ámbitus díszíti. E középnemesi kúria szintén régi építmény, amelynek járulékos „patináját" az esetleges neves vendég (ez esetben I. Rákóczi Ferenc és felesége, Lorántffy Zsuzsanna) megfordulása adja. A helyiségek közül a konyháról esik bővebben szó, de említésre kerülnek a „mosolygós szobák" és az a bizonyos - az udvarháznak rangot adó - „szögletszoba", amelyet a nevezetes vendégről „Rákócziné-szobának" neveznek, és amelyet a háziak csak a legbecsesebb vendégek előtt nyitnak meg. A grófi kastély, amelyet a Buttlerek bozosi kastélya képvisel, az előbbiekhez hasonlóan ősi épület. A parkkal, százados fákkal körülvett építménynek leginkább belső megjelenéséről - a márványpadlózatú lovagteremről, az emeleti „agancsteremről", a nagy ebédlőről és a ház urának dolgozószobájáról - nyerünk egy-egy „felvételt". Hasonlóképpen csak futólag pillant be az olvasó az egykori zempléni alispán (Fáy István) tornyos, hárs- és vadgesztenyefákkal övezett pataki kúriájának „könyves szobájába" és a pataki (Breczenheim) hercegi uradalom „zöld szobájába". Az ország nádorának kelenföldi nyári háza pedig inkább távolról, végtelenül egyszerű épületként villan elénk. Az író nemcsak egyesével, de summázottan is szól a 19. század eleji nemesi kasté lyokról és kúriákról. „Vedd le a kalapodat, vándor utas, ha látod e régi kőrakásokat" szól Mikszáth,

8 tiszteletet követelve a generációk munkája során formálódó épületek nek, melyeknek értékét abban látja, hogy - szemben az újonnan vásárolt házakkal - eg> nemesi família ősiségét közvetítik. A vidéki nemesi lakóhelynek éppen a történelmi múlt hagyatékainak hiánya miatt adja újabb típusát a tehetségével és pénzével rangra emelkedő újnemes kastélya. A költött szereplő, Horváth Mihály Bornócra helyezett birtokán neogótikus vár igyekszik dicső múltat imitálni. A középkori hagyományokat felelevenítő épülethez felvonóhíd, hivalkodó torony és bástya is tartozik. Egyetlen építési fázis lévén a szobák rendben, ten7 13. kötet 153. (I. rész, 14. fejezet) 8 13. kötet 13. (I. rész, 1. fejezet) 170