Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)
Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”
hanovista mozgalom keretében megindult „Nevelj új bányászt" akció azt szolgálta volna, hogy ennek révén 15%-al csökkentik azon dolgozók létszámát, akik továbbra is 100% alatti teljesítménnyel dolgoztak. Az újonnan felvett bányászok elhelyezésének javítása érdekében, a legényszállások kiépítésével Nagybátonyban 96 személyes, Kazáron 60 személyes munkásszállót adtak át 1954. január 8-án, a meglévő mizserfai munkásszálló mellé. A kisterenyei férfi és női szálló eddigi 12-14 férőhelyes szobáit, hét személyesre alakították át. A rónai szénbányáknál munkahelyeket vontak össze, a csapatokat pedig az ürescsille-ellátás érdekében mozgósították. A mátranováki Alkotmány lejtős aknán a kimagasló eredményeket a vezetők, részben a dolgozók „harcos akaratának, a pártszervezet, szakszervezet és üzemvezetőség jó irányító és szervező munkájának" tudták be. 10 1954. első félévében tehát érezhetően megpezsdült az élet a bányavidéken. Az MDP. III. (májusi) kongresszusa tiszteletére felajánlásokat tettek a nógrádi bányászok is, melynek során a ménkesiek terven felüli szenet küldtek a felszínre. Még a Mizserfai Szénbányák Vállalatnál alkalmazták elsőnek a szénmedencében a fúrómesterek körleti beosztását, és megszabták a fúrások helyét, valamint körletenként és személyenként is a robbantást. Közben a bányászok munkaversenyébe a műszakiak is egyre hatásosabban kapcsolódtak be. Mint már írtuk, 1953-tól kialakult a főmérnökök páros versenye, melynek során arra tettek felajánlásokat, hogy olyan műszaki segítséget nyújtanak a vállalat fizikai dolgozóinak, amelynek segítségével minden nap túlteljesítik az előirányzott terveiket. Mátranovákon 1954. január 15-én megnyitották a Csipkés lejtős akna tehermentesítése céljából a Ferenc tárót, ahol a dolgozók illetményszenét adták ki. 11 Februártól élt az „Egyesülés mozgabm". (Elindítói a mátranováki Nyerges János, a mizserfai Budavári Károly, Radies János és Kazinczi László valamint a ménkesi Pongrácz Sándor voltak). A Mizserfai Szénbányák Vállalat felajánlásai közül pedig ki kell emelni a műszakonkénti egy csille széntöbblet mellett azt, hogy minden szenelő csapatot vídia koronával és fúrószárral is ellátták. Pálhegy II. lejtős akna komplexen gépesített üzemét pedig kisebb részekre osztották fel, a gépek jobb kihasználásának biztosítása érdekében. Vállalták azt is, hogy Pálhegy I. lejtős akna és Szurdoki lejtős akna minden rossz csilléjét egy hónap alatt kijavítják, és a Duclos üzem 80 tonnás bunkerét, 95 tonnásra bővítik. Pálhegy I. lejtős akna új légaknát fog kapni, s végezetül Kazáron, egy új kutató vágatot indítanak el. Mizserfán, 1954. februárjában egy szovjet fúrógépet és három SZ-153-típusú, szintén szovjet gyártmányú rakodógépet helyeztek üzembe. 13 A szállító- és osztályozóberendezések kapacitása azonban ennek ellenére sem növekedett. Az 1946 előtti időkből maradt külszíni gépi berendezések, osztályozók, csillék, Talbot kocsik, és a mozdonyok igencsak elhasznált állapotban voltak. A szénmedence legmodernebb, nagybátonyi osztályozója pedig túlterhelt volt. Hasonló gondokkal küszködtek a kisterenyei, csipkési, vízválasztói osztályozók is, mivel a mennyiségi törekvések mellett a szén minőségére is oda kellett figyelni. Javulás annyiban volt csak mérhető, hogy a nagybátonyi bányaüzemek 600, a mátranováki bányaüzemek pedig 100 új csillét kaptak, a mizserfai bányaüzemeket pedig 20 Talbot kocsival és egy villamos mozdonnyal fejlesztették. Szabad Nógrád. 1954. január 6, január 20. 11 Szabad Nógrád. 1954. január 30. 12 Szabad Nógrád. 1954. február 13. 14
