Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Néprajz - Lengyel Ágnes: Kortárs viseletek Hollókő „színpadán”

adat, hiszen amúgy is ő látja el a hollókőieket, rimóciakat színpadra, családi ünnepekre való viseletekkel, melyeket maga készít, bedolgozók segítségével. Folyamatosan gyűjti a környékbeli falvakból, rokonságból, ismerősöktől a régi ruhadarabokat is, hogy ezeket felhasználhassa a viseletek összeállításakor. A rimóci településcsoportot igen jól ismeri - hiszen Varsányban született -, tisztában van az egyes falvak igényeivel, az árnyalatnyi különbségekkel, hol milyen anyagokat, színeket, motívumokat kedvelnek jobban. Hollókő és Rimóc viselete szinte teljesen megegyezik, apró eltérések akadnak. Például a rimóci menyecske-főkötő nagyon „hegyesen van kikötve", a hollókőieknek nincs benne papír, lazábban áll. Nagylócon „nem volt divatban" a vállkendő, fekete filcmellényt kedveltek inkább a menyecskeviseletben. Déska Bertalanná Fábián Margit 1953-ban született Varsányban, módosabb családban. Édesapja tanácsi alkalmazott volt, édesanyja háztartásbeli, majd a szécsényi Tsz-ben dolgozott nyugdíjig. 16 évesen, 1969-ben, Rimócra ment férjhez, s Szécsényben kezdett dolgozni az Erdészetnél. 1973-ban súlyosan beteg fia született, majd 1976-ban egészséges gyermeket hozott világra. A gyermekgondozási idő letelte után, 1980-ban Szécsényben, a Palóc Népművészeti Háziipari Szövetkezetnél hímzőként dolgozott. Közben folyamatosan adott be pályamunkákat a Népi Iparművészeti Tanácshoz (viselet, lakástextil). 19801987 között tagja volt a rimóci Gyöngyösbokréta tánc-csoportnak, majd 2003-ban újra belépett. 1990-ben elvégzett egy egyéves hímzőtanfolyamot Budapesten, a NIT szervezésében. 1996-ban elnyerte a Népi Iparművészet Mestere címet. 1998-ban a szécsényi Háziipari Szövetkezetet felszámolták, azóta beteg gyermekével ápolási segélyen van, s jövedelme kiegészítéséül foglalkozik a folklór programok, tánc-csoportok, magánszemélyek öltözeteinek készítésével. Alkalmanként oktatja a Foton működő Népművészeti Szakközépiskola kézműves osztályának tanulóit is, akik útmutatásai alapján 2006. évi vizsgakiállításukra palóc női viseletdarabokat, főkötőket készítettek. Az internet Egységes Regionális Információs Közművelődési Adatbázisában mint „viseletkészítő" szerepel. Déskáné születésekor Varsány még őrizte a hagyományos népviseletet. Családjában az asszonyok, édesanyja és apai nagyanyja maguk készítették a ruhákat, lakástextileket. Ő is szívesen vett ebben részt, hagyták hogy kislányként besegítsen, a hímzés egyszerű műveleteit végezze. 1973-ig, húsz esztendős koráig, beteg fia születéséig mindig viseletben járt. A fogyatékos kisgyermek gondja mellett azonban már fáradságosnak érezte e bonyolult ruhákkal való bajlódást, s a korszellemnek megfelelően boltban vásárolt holmikat kezdett viselni. Templomba, ünnepeken, családi eseményeken azonban mindig felöltötte a hagyományos ruhákat, s ezt teszi manapság is. Megemlíti, hogy ő - kortársaival ellentétben mindig igyekszik az életkorának és az egyházi év adott időszakának hagyomány szerinti viseletét hordani. 2006. márciusában például a Budapesten rendezett Utazás kiállításon sötétkék, félgyászos viseletben volt, mert ez a szereplés éppen nagyböjti időszakra esett. Megrendelői köre az utóbbi években igen kiszélesedett, bár semmilyen reklámtevékenységet nem folytat, csupán az elégedett megrendelők terjesztik hírét. Hollókő, Rimóc, Varsány, Szécsény ellátása mellett készített már öltözeteket táncegyütteseknek, esküvőre készülő fiatal pároknak Nógrádsipekre, Pásztora, Balassagyarmatra, Patvarcra, Salgótarjánba. A megyén kívül Budapestre, Mosonmagyaróvárra, Pomázra, Miskolcra, Békéscsabára, Literre (Veszprém m.). Amerikaiak is vásároltak tőle, s tavaly Franciaországba vittek teljes menyecske és menyasszony viseletet. A varrógéppel készített ruhák díszítésében megmaradt a kézimunka, hímzéssel, horgolással díszítik az ingvállakat, kötött mellényeket {cucaj), kötényeket {szakácska) és egyéb viseletdarabokat. A gépi varrásba és a munkaigényesebb darabok elkészítésébe be147