Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Néprajz - Lengyel Ágnes: Kortárs viseletek Hollókő „színpadán”

segít néhány asszony.

11 így a gyöngyös főkötőket eddig Rimócon varrta Percze Istvánné, aki azonban 82 esztendős korára való tekintettel már nem vállalja. Nógrádsipeken készíti most ezeket egy másik, szintén eléggé idős asszony. A női mellényeket a varsányi Bárány Bertalanné köti géppel, Slingár Pálné pedig kézzel. Déskáné tőlük rendeli, azután maga hímezi ki virágmintákkal. Új hímzéstechnikát vezetett be, az olasz-exportra készült női pulóvereken tanulta az 1980-as években, de a motívumok még továbbra is a régi elnevezésekkel bírnak: angol muskátlis, szegfűs, kettes rózsás stb. Régebben a hollókőiek a kötött aica/okra keresztszemes hímzést tettek. Déskáné szerint „összevissza krikszkrakszokat" varrtak. „Miótátul engem felfedeztek [1990 óta], én varrom nekik." Szerinte ezt nem keresztszemmel kell hímezni, hanem a kötés mintájához kell igazítani. A viseletkészítő varrónőnek egyébként más területen is fontos szerepe van az ízlés formálásában. Mostanában terjednek például egy varsányi asszony által készített, fehér selyem anyagból szabott, igen színesen kihímzett szalagok is, amit Déskáné nem javasol, mert sárga, rózsaszín színeivel egyáltalán nem illik a hollókői viseletekhez. A jelenleg készített öltözetekben a régi textiliákat és a házilag szőtt alapanyagot már nagyobbrészt a bolti méteráru váltotta föl, de megfigyelhető az az igyekezet, hogy a ruhákat a régiekhez leginkább hasonló textilekből varrják.

12 Ennek érdekében Déskáné az ország legkülönbözőbb területeiről próbálja meg beszerezni a kellékeket. Vásárol a közeli Szécsényben, Pásztón, Balassagyarmaton, de a távolabbi Mezőkövesden is. Budapesten főleg a lengyelországi, szlovákiai, cseh, török csipkéket, szalagokat forgalmazó Poltex Kft.től. Kapcsolatai révén az országhatáron túlról is beszerzi a szükséges anyagokat. Kolozsvárról például 2006. júniusában brokátselyem anyag-mintákat küldtek neki, egy mosonmagyaróvári néptáncos fiatalember közvetítésével, aki egyébként régi ismerőse-megrendelője. Bordó anyagok ezek, ezüsttel átszőtt virágmintákkal. A nagyon hasonló textilek közül az egyiket Déskáné alkalmasnak vélte, hogy rakott felsőszoknyát készítsen belőle a rimóci település-csoport kortárs öltözeteihez. A Romániában kapható szalagokat szintén teljesen megfelelőnek tartja a hollókői viselethez, s ha itt vásárolja meg, akkor a Szécsényben árusított 1000 Ft/m helyett 650 Ft-ért juthat hozzá. A különböző helyeken további nagy eltérések vannak az anyagok áraiban: Balassagyarmaton például „kegyetlen drága" a rojt, ezt Szécsényben érdemes megvenni. A szükséges kellékeket időnként a faluban felbukkanó kereskedőktől is beszerzi. Egy a környéket autóval járó fóti asszony vegyes árukészletéből gombokat szokott vásárolni.

13 Déskáné az új ruhák készítésekor felhasznál régi viseletdarabokat is.

14 A korábban öszszegyűjtögetett régi ruhákat szétbontja, majd átvarrja és újakat készít belőlük. Olyan régi vállkendőt például, aminek az anyaga már szétmállik, de körben a beleszőtt mintázat még 11 Az asszonyok otthoni varrása, ruha készítése mellett régen is működtek specialisták, például főkötőkészítők. 12 Az anyagbeszerzés lehetőségei már az első világháború után nagy mértékben leszűkültek. Az új anyagféleségek felhasználására és a hagyományos anyagok felértékelődésére utal Kazáron (Nógrád m.) Fülemile - Stefány 1989. 85-86. 13 A varráshoz szükséges alapanyagok napjainkban is vándorkereskedőktől való beszerzésére hasonló példa a kalotaszegi Gyerőpatakán. Fülöp 1998. 7. 14 A kivetkőzöttek ruháinak felvásárlására utal N. Fülöp Katalin nézsai /Nógrád m./ gyűjtése (1. Lackner 2003. 63.), Gergely Katalin varsányi tanulmánya (Gergely 1978. 207.) és Katona Edit kalotaszegi viseletgyűjtése (Katona 2003. 65.). 148