Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”

A műszaki fejlesztések sorában a szénbányászat gépesítése ismét kiemelt feladatok sorába került. Ennek keretében most a széngyaluk játszottak fontos szerepet, mint a bányagépesítés új irányzata a vékony és közép vastag, lapos telepekben. A szovjet gyártmányú Donbassz kombájn (frontfejtési fejtő- és rakodógép) bevezetésének 1952-1953as kísérletei mellett, 1951 után a magyar szerkesztésű, különböző fejtő-rakodógépek prototípusainak tervezése (F-I, F-2, F-3, F-4 típusú) a dorogi szénmedencében, a Szemán-féle kalapácsos réselőgépé pedig a borsodi szénmedence ormosbányai gépműhelyében is megindult. A réselés elve alapján működő Donbassz kombájn mellett, a nyugatnémet Westfalia gyorsgyalu (Löbbe gyorsgyalu) hozott új irányzatot a magyar szénbányászatban használatos széngyalu típusoknál. 1952. december 12-én, a Nógrádi Szénbányászati Trösztben tartott műszaki előadások során világítottak rá a nógrádi szénbányászatban meglévő problémákra. Megállapították, hogy a vizsgálatok alapján, a szénmedence vékony telepei alkalmasnak mutatkoztak a széngyaluval történő művelésére, ugyanis a telep vastagsága itt 0,7-1,1 méter volt. A szén azonban egyenetlensége miatt nem a legkedvezőbb minőségűnek bizonyult. A telep alsó része puhább és jobban jöveszthető volt, a felső pad ezzel szemben kissé keményebb és a fedütől nem válik el sima lap mentén. A széntelep feküje kemény, amelytől a szén könnyen elválik, viszont a fedü ugyancsak kemény agyagpala, ami azért nem előnyös, mert aránylag nehezen omlik. Nagyobb terület lefejtése esetén - vélekedtek a szakemberek - valószínűleg ez nem fog szerepet játszani. A telep dőlése 8-10°, ami lapos dőlésnek számított és alkalmasnak tűnt a széngyaluval történő fejtésre. A közönséges széngyaluval történő jövesztésre a szakemberek véleménye szerint azonban mégsem lesz alkalmas, ezért itt főleg az aktívkéses széngyaluk jöhetnek számításba, melyek réselő berendezéssel voltak kombinálva. Ezek közül az Ajtay-Siska-féle és a Lengyel-Török-Cserni-féle gépeknek láttak nagy jövőt a szénmedencében. A Löbbetípusú gyorsgyalu csak akkor lenne itt eredményes, ha a főteszén leszedéséről is gondoskodni tudnának. A nógrádi szénmedence vastag széntelepének a struktúrája és minősége nem tette indokolttá, hogy az első kísérleteknél, a széngyalu alkalmazása szempontjából ezt figyelembe vegyék.

8 Az I. ötéves terv utolsó évében, a termelés előírt növelését „túlmúszakokkal", azaz a vasárnapi termelés bevezetésével próbálták biztosítani. Ezért 1950-ben 9,1951-ben 17, 1952-ben 12, 1953-ban 9,1954-ben pedig még mindig 5 vasárnapot dolgoztak le a bányászok. A sajtó egyre többször tudósított az így elért munkasikerekről. Ezek szerint a nógrádi bányászok a feladat nagyságát „felismerve" 1954-ben, az első műszak előtt fogadalmat tettek, hogy az I. negyedévi tervüket 7 930 tonna szénnel túlteljesítik. Ezek sorában a mizserfaiak 5 100, a nagybátonyiak 850, a kányásiak 621, a ménkesiek 319, a mátranovákiak 268 és a tiribesieic 88 tonna terven felüli vállalást tettek. A rónai bányaüzem ugyan nem tett felajánlást, ám 26,7 tonna terven felüli szenet termeltek.

9 A szta8 NML. XXXI. 8. 23. d. dr. Gráf Károly i. m. 74 Bocsánszky János: A széngyaluk és alkalmazási lehetőségük a magyar szénbányászatban. In: Bányászati és Kohászati Lapok. 1953. 3. sz. 144-145 9 Molnár László: Visszapillantás az oroszlányi szénbányászat I. ötéves tervére. In: Bányászati és Kohászati Lapok. 1988. 6. sz. 408 Szabad Nógrád 1954. január 9. 100 év. 1970. i. m. 189 13