Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Régészet - Parditka Györgyi: Ludányhalászi-sóderbánya késő bronzkori település

Felsőtárkány-Várhegyről (D. MATUZ 1992, VII. t. 2.), Szendrőről (KEMENCZEI 1984, Taf. CX. 9-10.), füllel ellátott változatok, pl. Szajláról (KEMENCZEI 1984, Taf. LXXI. 10.) és Szilvásváradról (D. MATUZ 1999,25. kép 14.). Az előző táltípusokhoz hasonlóan ez a típus sem teszi lehetővé a leletanyag ponto­sabb datálását. Síkozott peremű tálak A telepen előkerült tálak között jelentős csoportot képviselnek a síkozott peremű tá­lak. Ezen a kategórián belül több csoportot lehet elkülöníteni: > Behúzott, külső oldalán síkozott peremű tál (10. kép 5, 9.) V. Szabó G. megállapítása szerint, a tálak ilyen módon való díszítése általánosan el­terjedt volt a Re BD - На В időszakban (V. SZABÓ 1996,26.). A Kyjatice kultúra hagya­tékában is megtalálhatók, így pl. Mátraszentimre-Ágasváron (D. MATUZ-SZ. KÁLLAY 1994, 12. kép 6, 8.), BükkszenÜászló-Nagysáncon (D. MATUZ 1994, XVI. t. 10.) és Sajószentpéteren (KEMENCZEI 1984, Taf. XCIV. 4.). > „Háromszög alakban" síkozott peremű, csonka kúpos tálak (pl. 3. kép 4,10,8. kép 1.) Hasonló módon síkozott töredék került elő pl. Szilvásváradról (D. MATUZ 1999,19. kép 5.). Pontosabb kormeghatározásra ez a típus sem alkalmas. Félgömb alakú tálak (pl. 3. kép 1, 6,4. kép 7,11.) Kemenczei megállapítása szerint, ilyen tálakat elsőként az idősebb Urnamezős kultú­ra állított elő, onnan terjedt el (KEMENCZEI, 1984,44.). A 0. objektumból előkerült öblös tálnak a peremén lapos fogóbütyök található (3. kép 1.). A telepen előkerült tálak párhu­zamai megtalálhatók, pl. Radzovcében (FURMÁNEK 1990, Obr. 11. 7, 24. á. 9.), Borsod­Harsányban (KEMENCZEI 1970, II. t. 7.) és Ózdon (KEMENCZEI 1970, XVI. 1.13.). Kettős kónikus tál Külön kell megemlíteni a 6. objektumból előkerült kettős kónikus testű, erősen ki­hasasodó, vállán függőleges besimításokkal, hasvonalán bütyökkel díszített töredéket (4. kép 9.), mely méretéből adódóan talán egy díszesebb tál része lehetett. Pontos pár­huzamát nem találtam. Formailag talán a szendrői Ördöggáti-Csengő-barlangban előke­rült darabokhoz lehetett hasonló (KEMENCZEI 1984, Taf. CX. 13,14.). A váll függőleges besimításokkal, árkolásokkal való díszítése általánosan elterjedt volt, számos edénytí­puson megfigyelhető a Kyjatice kultúrában is (pl. urnákon, korsókon, bögréken). Tálszerű edények Ugyancsak a 6. objektumból került elő egy ívelt profilú, legömbölyített hasú tálsze­rű edény töredéke (4. kép 8.). A hasvonalán gömb alakú bütyökkel díszített. Pereme hi­ányzik, de joggal feltételezhető, hogy kihajló peremű volt. Egy formailag hasonló (díszí­tésében eltérő) tiszacsegei edény kapcsán V. Szabó G. arra a megállapításra jutott, hogy „...a Dunától nyugatra eső területek BD-HA periódusbeli fazekasságával mutat kapcso­latot..." (V. SZABÓ 2004b, 154, 5. kép 1.). A dunántúli Urnamezős kultúra anyagából formailag hasonló edények kerültek elő pl. Celldömölk-Sághegyen (PATEK1968, Taf. XI. 17-18.). A kyjaticei anyagra nem jellemző ez az edénytípus. ívelt nyakú, öblös füles tál töredéke került elő a X. szelvényből (10. kép 8.). Vállré­szen vízszintesen síkozott, valamint ferde árkolásokkal díszített. Hasonló edények is­122

Next

/
Thumbnails
Contents