Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Történelem - Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Nógrád megyében

másban volt, az esetlegesen okozott kár megtérítésén kívül minden lúdtól és pulykától egy-egy garast a baromfi gazdája fizetni tartozott.

24 A nemesi közbirtokosság mint kollektív földesúr gyakorolta a kisebb királyi haszonvételeket (korcsmáitatás, sör- és pálinkafőzés, mészárszék, kó'bánya, vásár- és piacjövedelmek). Általánosan elterjedt volt ezek bérbeadása, és az így befolyt jövedelem a közbirtokosság vagyonát gyarapította, illetve felosztásra került a földesurak között.

25 Szentiván közbirtokos nemesei 1734-ben úgy döntöttek, hogy ha nem akarják folytatni a közös korcsmáitatást, akkor egyénileg is mérhetik a bort, pálinkát és sört, de csak akkor, ha a hadnagy engedélyezi, és „megkóstolván árát nem szablya". Aki a megadott icce mértékénél kevesebbet mérne, 12 forintrabüntetik. „Falunak közönséges (közös) hasznára pedig minden akótól... egy-egy pint, pálinkából minden iccétül egy-egy polturát tartoznak adni."

26 A közbirtokosságok a közrend fenntartását, biztosítását is fontosnak tartották. Szentiván nemesi község 1817-ben döntött arról, hogy ha a hadnagy szükségesnek látja, éjjeli vigyázókat fog kirendelni, „akik is éjszakánként kóborló ifjúságot... megszólíthatják és azon esetben, ha igazjárások(nak) okát nem adhatják ... 6 forintokig büntettetni fognak... Továbbá ... a fonóházak, mint az ifjúság romlásának, és az erkölcstelenségnek kútfeje... ezennel eltiltatnak."

27 Paraszti legelő- és erdőközösségek Az 1853. évi úrbéri pátensnek megfelelően - a többi észak-magyarországi megyéhez hasonlóan - Nógrádban is felállították az úrbéri törvényszékeket, amelyek gondoskodtak a volt földesurak és az egykori jobbágyok, és zsellérek korábban közösen használt legelőinek és erdőinek az elkülönítéséről. A földesúritól különválasztott erdőt és legelőt nem osztották szét a volt úrbéreseknek, hanem közös kezelésükben maradt. A volt úrbéresek közös legelőhasználatának korai szabályozását ismerjük a Nógrád megyei Berkenye községből 1886-ból.

28 Mivel ekkor törvény még nem szabályozta a földesúritól elkülönített legelőkön történő legeltetés részleteit, így ahol szükséges volt, az 1871. évi XVIII. te. alapján a politikai község szervezete keretében folyt a földközösség életével járó szabályozás, a felmerült jogviták rendezésére pedig polgári peres úton került sor.

29 A 9 pontból álló berkenyéi rendelet rögzítette a legelőhöz való jogosultság birtokarányos mértékét - 1/8 telkes gazda kihajthat 2 nagy és 6 kisebb marhát -, a legeltetési jog bérlésének a módját, a tilalmazott legelőrészeket és állatokat, a bírságolás módját és mértékét, valamint a községi elöljáróság szerepét a legeltetési rend betartásában. Endrefalván 1897-től vezették a gazdaközönségi közgyűlések jegyzőkönyvét. Ebből megtudható, hogy 1863-ban kezdték meg a birtokelkülönítést, és 1895-ben a főszolgabíró rendeletére választottak úrbéresipénz kezelő gazdát, akinek a feladata a jegyzőkönyv vezetése is. PÁLMÁNYBéla 1993. 127. KÁLLAY István 1983. 115. PÁLMÁNY Béla 1993. 125. PÁLMÁNY Béla 1993. 127. Nógrád Megyei Levéltár (NML) IV. 405/5. 177/1886. Az adatot Szomszéd András levéltárosnak köszönöm. CSIZMADIA Andor 1977. 37. 81