Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Történelem - Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Nógrád megyében

községet alkotott, élén a választott hadnaggyal. Nemesi közbirtokosság Varsányban is működött.

19 Észak-Magyarországon a 17-18. században még teljes birtokközösség állt fenn a nemes közbirtokosok között. A 18. század közepétől a szántókat, réteket, majd 1807 után többfelé az erdőket is szétosztották egymás között. Szentivánon 1817-ben már szétosztva voltak a korábban közös erdők, s azokat minden közbirtokos külön-külön használta. Ennek ellenére a szabályrendeletükben rögzítették, hogy aki más erdejében kárt okoz, azt 12 Ft-ra büntetik.

20 A nemesi közbirtokosságot testületi szerv, valamint az általa választott tisztségviselők irányították. A nógrádi kuriális nemesi községek (Szentiván, Sipek) vezetője a hadnagy volt.

21 A cserháti Szentiván 1734. évi szabályrendelete részletesen felsorolta a falusi bíróktól szélesebb hatáskörrel rendelkező hadnagy és helyettese, a tizedes jogkörét és választásának a módját. A község nemes és paraszti rendű lakosai, valamint a „külbirtokos" - vagyis a másutt lakó, de a határban birtokkal rendelkező - nemesek is kötelesek elismerni a hatóságát. Az örökösödési ügyeket kivéve minden 12 rhénes forintig terjedő ügyben dönthetett, adókivetési és- beszedési jogosultságot is élvezett. Fontos feladata volt, hogy ügyeljen a szántóföldek, rétek, szőlők, kertek, aprójószágok, haszonállatok károsodásának a megtérítésére, a közösen használt legelők és erdők hasznának a jogtalan kisajátítására. Gondja volt arra, hogy a gazdák bekerítsék vetéseiket, kaszálóikat, és a közös legeltetés által esetleg okozott károkat megtérítsék. Az egyezség döntött a nemes közbirtokosok fontos jogát és egyben bevételi forrását képező korcsmáitatás szabályozásáról, s a felügyeletet ezen ügyekben is a hadnagy hatáskörébe utalta. Az ő kötelessége volt, „hogy rútul káromkodó emberekre vigyázzon" és a nemeseket 50 dénárra, a parasztokat pedig 50 pálcára büntesse. Az 1817-ben összeállított új szabályrendelet szerint a hadnagy munkáját egy nemes és egy paraszt tizedes segítette, de hat tanácsbelit és három esküdtet is választottak. A hadnagy szükség szerint csőszt fogadhatott a határ védelmére, akit a közbirtokosok fizettek.

22 Jellemzően közbirtokossági feladat volt a közös erdő és legelő használata, a legeltetés szabályozása. A szentiváni nemesek 1817-re már szétosztották az erdőket, de szabályozták zselléreik erdőhasználatát. Hetente kétszer - szerdán és szombaton - mehettek száraz fáért gyalogosan földesuruk erdejébe. Akiket nem a saját földesuruk erdejében találtak, vagy az engedélyezett napokon kívül voltak uraságuk erdejében, azok „úgy tekintessenek, mint tolvajok... s 25 pálcákig hadnagy által megbüntettessenek".

23 A szentiváni nemesek 1734-ben a hadnagy kötelességévé tették, hogy a búzaföldeket és egyéb vetéseket, a réteket és a kaszálatlan füveket a legeltetéstől tilalom alatt tartsa. Aki ezt megszegi, 50 dénárra büntetik, valamint köteles a felmért kárt is megtéríteni. 1817-ben a kártérítésen túl 6 rhénes forintot és marhánként egy-egy garas hajtópénzt fizettek. A legeltetés szabályozásának részeként tilalmazták a borjak gulyán kívüli külön legeltetését. Ezeket egy forint büntetés terhe mellett a borjúpásztorokhoz kellett hajtani. Tiltották a libák és pulykák tarlókra és rétekre hajtását is. Ha valakinek ebbéli baromfia tilal19 PÁLMÁNY Béla 2000. 95. 20 PÁLMÁNY Béla 1993. 127. 21 PÁLMÁNY Béla 1993. 123. 22 PÁLMÁNY Béla 1993. 123-128. 23 PÁLMÁNY Béla 1993. 127. 80