Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Történelem - Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Nógrád megyében

XXIX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2005 TÖRTÉNELEM NEMESI ÉS PARASZTI KÖZBIRTOKOSSÁGOK NÓGRÁD MEGYÉBEN PETERCSÁK TIVADAR A lokális gazdasági közösségek tipikus formája a közbirtokosság, amelynek alapvető feladata volt az erdő és legelő közösségi használatának szabályozása, koordinálása. A rendi társadalomban nemesi közbirtokosságot (compossessoratus) jelentett, amikor egy-egy településen birtokos nemesek fel nem osztható javainak a közös tulajdonlásáról és használatáról volt szó. A kuriális faluközösségekben a közbirtokosság közigazgatási, rendészeti feladatokat is ellátott, földesúri joghatóságot gyakorolt. A jobbágyfelszabadítás után, a 19. század végétől alakultak meg a volt úrbéresek közbirtokosságai, amelyek később legeltetési és erdőbirtokossági társulatként, erdőbirtokosságként, új erdőbirtokosságként éltek tovább a 20. század közepéig. A volt nemesi közbirtokosságok közül több ugyaneddig működött. így a településeken - az egykori rendi választóvonalak mentén - akár öt-hat szervezet is létezett, és koordinálta a gazdálkodás szempontjából alapvető legelő és erdő használatát. A témakörben az 1970-es évektől főként Észak-Magyarországon végzett recens, majd a múzeumi adattárakban és levéltárakban folytatott kutatások eredményeként elsősorban Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyék közbirtokosságainak feldolgozására került sor.

1 A Palóc-kutatás keretében Nógrád megyére vonatkozó adatokkal bővültek ismereteink, amit a Nógrád Megyei Levéltár és a szakirodalom tanulmányozásával sikerült bővíteni.

2 A továbbiakban ezeket az eredményeket foglalom össze. A 13. század végén kialakult Nógrád vármegye határa több alkalommal módosult, a ma ismert megye 1950-ben jött 1ère. Területe 1997-ben 2 544 km

2

, amely Magyarország 2,7%-a, és 220 000 fővel az ország lakosságának 2,2%-át teszi ki.

3 A megye nagyobb része dombsági és középhegységi táj, amelyet völgysíkok és medencék szabdalnak. A hegyes vidékek és a meredek dombhátak oldalai szántóföldi művelésre nem alkalmasak, ezeket a történeti források szerint a 18. században cser- és bükkerdők borították. Itt az erdei munka és a pásztorkodás jelentett megélhetési lehetőséget. A könnyen művelhető, enyhe lejtésű és sík földek az Ipoly és a Zagyva völgyében, valamint a megye déli részén vannak.

4 A mezőgazdálkodás feltételeit az egyes művelési ágak arányai szemléltetik. A 20. század elején az összes terület 45,01%-a volt szántóföld, 8,51%-a rét, 13% legelő és 1 PETERCSÁK Tivadar 1979. 261-280.; 1981. 43-61.; 1985. 253-265.; 1992.; 1997.; 2001. 208-239.; 2003. 2 PETERCSÁK Tivadar 1989. 235-331; PÁLMÁNY Béla 1993. 119-136. 3 Nógrád megye kézikönyve 1997. 21. 4 ZÓLYOMI József 2000. 13-15. 77