Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Szvircsek Ferenc: A nógrádi szénbányászat az első ötéves terv időszakában (1950–1954)

ként fm/műszak vagy csille műszak fejtésteljesítményének (normának) 100%-os teljesítése esetén került elszámolásra. 1948-ban a bányászati kollektív szerződés rendelte el üzemenként a bányászati darabárjegyzék összeállítását, mely minden bányászati munkára egységárat állapított meg. A 100%-os iránykeresetet 20 Ft/műszakban rögzítették. A csapat keresete, a havonta elvégzett összes munka átvétele és az egyes munkák értékeinek összeadása alapján került elszámolásra. A bányavidékenkénti szakmánytáblázatok miatt a keresetben igen nagy eltérések mutatkoztak, ezért ennek kiküszöbölésére 1950. júliusában országos normarendezést hajtottak végre, s a bányászati munkákat nyolc kategóriába sorolták. A bányászok létszámának gyors felfuttatása, a nagy társadalmi mozgás részeként meggyorsult a nők munkába állása is, hiszen az MDP

II. kongresszusa az ipari program végrehajtásához mintegy 650 000 új munkaerőt igényelt. A Népgazdasági Tanács 1951. április 26-i határozata után, a nők még a nagy fizikai erőkifejtést kívánó munkák elvállalására is rákényszerültek. Azonban az ötlet felvetése korábbra datálható. Amikor Rákosi Mátyás az Alkotmány-tervezet benyújtásakor a demokráciáról beszélt, szükségesnek tartotta kifejteni, hogy „következetes a mi alkotmány-tervezetünk demokratikus vonala, amikor leszögezi, hogy a nők a férfiakkal egyforma jogokat élveznek". A Magyar Dolgozók Pártja 19491953 közötti időszakának nőpolitikáját egyértelműen a szovjet (sztálini) nőpolitikának az átültetése határozta meg, mely igyekezett az eddigi tradicionális női szerepeket megváltoztatni. „A nők munkába állásánál a cél az iparban - főleg az eddig nők által nem végzett foglalkozásokban - való elhelyezkedésük volt". Az Alkotmány VIII. fejezete 50 §. (1) és (2) kimondja, hogy a nők munkafeltételeikben a férfiakéval egyenlő jogokat élveznek. Az MNDSZ pedig az MDP irányítása és útmutatása alapján mozgósította a nőket a szocialista építőmunkában való részvételre. A bányában dolgozó nőkben a női nem diadalát, az új szocialista nőtípus kialakítása érdekében tett kísérletet látták. A szó és a tett egybeesett, amit a párt szerint az is bizonyít, hogy „a nők mind nagyobb mértékben kapcsolódnak be a bányamunkába. A Horthy-rendszerben a bányamunkán nők nem voltak. A bányánál dolgozó nők csak az irodát takarították, vagy küldöncöknek használták fel". A női munka ilyenfajta megbecsülését volt hivatva érzékeltetni, pl. Handó Ilona, aki a mizserfai bányánál már három éve dolgozott gépkezelőként. Oláh Zsuzsanna és Csiga Erzsébet poroszlói lányok is szívesen dolgoztak a bányánál, és a jól berendezett bányászotthonban laktak. A Szabad Nép 1946. július 21-i számában arról tudósítja olvasóit, hogy a bányászcsaládokban az asszonyok is felismerték a széncsata győzelmének a fontosságát és jelentkeztek bányamunkára. 1950-től a nők bányákban való foglalkoztatását, az egyenjogúság címén hirdette meg a párt, hivatkozva az új alkotmányra. A föld alatti bányamunkán való foglalkoztatásuk engedélyezését ezt annak ellenére tették, hogy az 1935. évi genfi Egyetemes Munkaügyi Értekezlet egyezménye tiltotta s az 1939.

1. te. Magyarországon is kötelezővé tette. Idézhetjük a Nógrádi Bányász 1952. október 29-i számát, ahol a női dolgozók mizserfai megbecsüléséről írtak. A mizserfai vállalat tervlemaradását a szállítási gondokon kívül, a létszámhiány is indokolta. Ezen toborzásokkal, átcsoportosításokkal igyekeztek segíteni, ám kevés eredménnyel jártak. A bányákban a férfiak mellett, az újonnan jelentkezett nők is derekasan megálltak a helyüket, sőt számos sztahanovista is kikerült közülük. Mint írták: „a nők szívesen mennek a bányákba dolgozni, csak nem mindenhol fogadják őket azzal a szeretettel, mint amilyen kedvvel munkára jelentkeznek". Elitélendő példának hozták fel a következő megtörtént esetet: Molnár Jánosné, a Rákóczi-telepen lakó kétgyermekes anya, 1952. október 18-án jelentkezett munkásfelvételre, mivel „látta azt, hogy a mizserfai vállalat a termelésben lemaradt, és hogy két gyermeke megélhetését biztosítani tudja, elhatározta, hogy bányász lesz". Az elkép40