Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Szvircsek Ferenc: A nógrádi szénbányászat az első ötéves terv időszakában (1950–1954)

hanov bányász, aki különös módon ünnepelte meg a nemzetközi ifjúmunkás napot. A szén fejtésére egy racionális munkamegosztást talált ki, mely lehetővé tette a mechanikus kalapács és csákány fokozott kihasználását, és ezzel ő, és társai, több mint tízszeresét termelték ki a megszokott mennyiségnek. A kormány és a sajtó felkapta a meglepő eredményt és máris megszületett a Sztahanov-mozgalom. Hamarosan bányászok, vasmunkások, vasutasok, textilmunkások követték példáját és jelentkeztek újításokkal. A magyarországi „Bányász Almanach" szerzője szerint a Szovjetunióban olyan népszerűek lettek ezek az emberek „mint nyugat-európai országokban vagy Amerikában a filmsztárok vagy kéjgyilkosok". A kuznyeck-medencei Nyikita Izotov bányász azonban még Sztahanovot is felülmúlta, s hamarosan a bányászati akadémia tanára lett. A sztahanovistákról azonban elhíresült, hogy már néhány évvel előbbre járnak a tervteljesítésben, amikor a napi ötszáz vagy ennél is több százalékos eredményeiket összeadták. Ezt azonban már a tényleges fizikai munkát végző emberekkel nem lehetett elhitetni.

3 1953-ban a bányák országosan ismertté vált hősei között, több nógrádi bányász is szerepelt: Seyler Lajos sztahanovista bányamérnök, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt főelőadója, mint a mátranováki Déli bánya üzemvezető főmérnöke a párt és a szakszervezet helyi vezetőivel, valamint a dolgozókkal együttműködve szívósan harcolt azért, hogy üzeme minden hónapban teljesítse, sőt túlteljesítse a tervet. Déli bánya 1951-ben elnyerte a Minisztertanács vándorzászlaját. Barankovics Jánosné a nagybátonyi Kossuth táró sztahanovista vájárja, mármint csillés megszerezte a sztahanovista oklevelet 148%, majd a jelvényt is 160%-os átlagteljesítményével. Ugyancsak elnyerte a „szakma legjobb csillése" címet is, a vájártanfolyamot pedig 1952-ben végezte el. Kohut Károly a Forgách lejtős akna fejtési vájárja, okleveles és jelvényes sztahanovista lett. Ifj. Molnár Gyula sztahanovista főaknász Mátranovákról. Futó János a nagybátonyi Kossuth táró sztahanovista vájárja, mint csapatvezető vájár, hat sztahanovistát nevelt. A mátranováki Alkotmány lejtős akna sztahanovista vájárja Simon Miklós a munkaidő kihasználásával, a fúrólyukak ésszerű telepítésével, s a ciklusos munkaszervezési módszer alkalmazásával növelte teljesítményét.

4 Az első ötéves tervidőszak előtt a bérezés alapja a „szakmány" megállapítás volt. A szakmány (fm/csille) becsült és a statisztikai norma keveréke volt. Az államosítás után a szénbányáknál a szakmány-rendszer alapkeresete 11,25 Ft/műszak lett, mely a munkahelyen3 Niederhauser Emil: Kelet-Európa története. Bp. 2001. 294 Markos György: Sztakhanov. In: Bányász Almanach, Bp. 1946. 40-41 A Nógrádi Szénbányászati tröszt kollektív szerződése. Salgótarján. 1953. 3-4 A mai Magyarország. Szerk: Vályi Gábor, Veresné Szűcs Mária. Bp. 1949. 33 Magyarország története 1918-1990. 1995. i. m. : 214-215 4 Bányák hősei. Bp. 1953. Az élvonalban harcolók közé az alábbi jelvényes sztahanovista nógrádi bányászok tartoztak: Pintér D. Imre vájár, Ménkes, Jónás József csillés, Ménkes, Pintér Joachim vájár, Ménkes, Gasparkovics Ferenc főaknász, Margit-táró, Torják Mihály vájár, Margit-táró, Tari Ferenc vájár, Forgách lejtősakna, Vigh Miklós vájár, Ménkes, ifj. Kovács József vájár, Forgách lejtősakna, Belzsák Imre vájár, Forgách lejtősakna, Padár L. István vájár, Szorospatak, Sólyom István vájár, Kossuth táró, Kispál László vájár, Kossuth táró, Sulyok B. László vájár, Szorospatak, Garami János vájár, Szorospatak, ifi. Garami István Szurdok, Kovács P. Ernő vájár, Kazár, Tóth József vájár, Szurdok, Domonkos István vájár, Kazár, Nyerges János vájár, Gáti bánya, Bakos Imre vájár, Déli bánya, Székvölgyi Gusztáv, vájár, Gáti bánya, Bohács Pál, vájár, Déli bánya. 39