Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Szvircsek Ferenc: A nógrádi szénbányászat az első ötéves terv időszakában (1950–1954)

mázasban, sőt rendszeresek voltak a vasárnap délelőttös, esetenként a délutános első és második szakokban dolgozók túlműszakos igénybevétele is.

1 1949. december 31-én, fél évvel a határidő előtt sikeresen befejeződött az újjáépítés három éves terve. Az ipar nettó termelése már 30%-al meghaladta az 1938. évi szintet. Szerkezeti változások következtek be a gazdaságban, melynek során nőtt az alapanyagés energiatermelő ágazatok aránya. Az első hároméves terv sikeres befejezése biztosította az alapot, az első ötéves terv (1950. január 1.-1954. december 31.) megindításához. Ennek a tervidőszaknak a közvetlen célja - nem számolva az ország gazdaságföldrajzi adottságaival - hazánkban a szocializmus alapjainak a lerakása és az ország népgazdaságának átalakítása ipari agrárállamból fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari állammá, azaz a „vas és acél országává" tenni. Az 1950-es évek első felében a gyors iparosítás, a nehézipar erőteljes fejlesztése indult meg. Darvas József írta egy 1949-ben kiadott, az eredményeket fotókkal dokumentáló képes könyv előszavában, melyben azt szerették volna bemutatni, hogy „a háborús pusztulás apokalipsziséből az infláció nyomorúságán át hogyan vitt fölfelé az út a hároméves terv hatalmas eredményei s az új ötéves terv széles távlatai felé. De mi, akik átéltük, mi tudhatjuk igazán, hogy mennyi harc, mennyi munka, mennyi kétkedés s mennyi hit van ezek mögött a képek mögött!" A terv az ipari termelés évi növekedési ütemét 26%-ban irányozta elő, s ennek következtében súlyos aránytalanságok keletkeztek a nemzetgazdaságban. A szén jelentősége tovább növekedett a nagyarányú iparosítás igényei szerint, s ezzel a fejlesztés fő iránya a bányászat és a kohászat lett. A megemelt feladatok, a mennyiségi növekedés bűvköre szükségessé tették a régi vezetési formák átalakítását. A decentralizációs szemlélet került előtérbe, mely a vezetést egyre kisebb egységekre bízta azzal a szándékkal, hogy a felelős irányítás közelebb kerüljön a termeléshez. Ez a szemlélet tette lehetővé azt a folyamatot, mely során a termelő egységeket igyekeztek megtisztítani az alaptermeléssel közvetlenül össze nem függő tevékenységektől. A szénbányászatnak kizárólagos feladata a széntermelés lett, míg az értékesítéssel közvetve, kiutalások formájában az állam foglalkozott. A tervgazdálkodás bevezetése lassan megszüntette az önálló kezdeményezéseket s szükségtelenné vált a különféle egységek átfogó, egyszemélyi irányítása. Nógrád megyében a szénbányászat fő feladata az lett, hogy egyre nagyobb termelési volumennel vegyen részt az ország energiahordozó igényeinek kielégítésében. Ismételten szerephez jutott a gyengébb minőségű szenek kitermelése. Érdemes egy közszájon forgó történetet feleleveníteni ebből az időszakból. Még az ötvenes évek elején, a baglyasaljai területen szénkutatással bízták meg Hegyi Kálmánt, a megbecsült s csak „Kálmán bácsiként" emlegetett bányafőmérnököt. A fúrások azonban mind meddők lettek, ezért a pártbizottságon szabotázzsal vádolták meg. Ekkor Hegyi Kálmán felvilágosította az illetékeseket, hogy az lenne a szabotázs, hogy ha olyan helyen fúratna, ahol tudja, hogy van még szén, és azt jelentené meddőnek. Ezekben az években számtalan kisebb-nagyobb bányát nyitottak fel, melyek közül Ménkes, Kányás, Katalin bányaüzemek a déli, jobb minőségű széntelepekre települtek, és alkalmasakká váltak a nagyüzemi termelésre. Az új 1 Zsuffa Miklós: Munkarend és hatékonyság kapcsolata a Nógrádi Szénbányáknál. Bp. 1981. Szakdolgozat. NTM. Bgy: 1322. 8-9. Tóth Miklós: Természeti erőforrások, energetikapolitika, szénbányászat. In: Bányászati és Kohászati Lapok. 133. évf. 2000. 3. szám. 269 36