Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Szvircsek Ferenc: A nógrádi szénbányászat az első ötéves terv időszakában (1950–1954)

XXIX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2005 A NÓGRÁDI SZÉNBÁNYÁSZAT AZ ELSŐ ÖTÉVES TERV IDŐSZAKÁBAN (1950-1954) Az extenzív fejlesztés évei* SZVIRCSEK FERENC A nógrádi szénmedence a szénbányászat extenzív fejlesztésének az időszakában - az államosítást követő két évtizedben - meghatározó szerepet töltött be az ország energiaellátásában. A gyors ipari fejlődés igényelte a szénbányászat termelésének nagyarányú növelését, mely a nógrádi szénmedence termelésének gyors ütemű fejlődését indította el. A fejlődés erre a szakaszára az extenzív elemek voltak a jellemzőek, melynek során egyre több új bányát nyitottak, ám a szénbányák termelése nem emelkedett. A bányákban több bányamezőből, sok kisteljesítményű munkahelyről, alacsony gépesítési fokkal fejtették a szenet. A jövesztést, rakodást, biztosítást, szállítást, fenntartást a keskenyhomlokú fejtésekben szinte kizárólag emberi munkaerővel végezték. A munkahelyek jellemző gépei a fejtőkalapácsok, kézi fúrógépek, robbantógépek, szellőztetők, szivatytyúk, rázócsúszdák voltak. A gépek és berendezések nagyobb arányát, a bánya üzemelését biztosító főszállító, szellőztető és vízemelő valamint az energiaellátást biztosító gépek tették ki. Az egyes bányák termelési kapacitásának jobb kihasználása érdekében egyre több munkahelyet létesítettek, s a termelésirányítók felé alapvető követelményként írták elő, a tartalék munkahelyek biztosítását. Az extenzív fejlesztés időszakában a termelés növelése és a létszám növelése szoros összefüggésben volt. A termelés növekedésének extenzív útja jelentős létszámtöbbletet igényelt, amit csak nagy nehézségek árán, többek között más területekről ideiglenesen átvezényelt létszámmal, toborzással, hűségpénz bevezetésével, bányatelepi lakások építésével, valamint katonák, nők és egyes bányavidékeken a rabok munkába állításával volt lehetséges teljesíteni. Az „utóbbi mintegy kényszermunkává minősítette és társadalmilag is leértékelte a bányászati szakmát, valamint egy oldalról tovább növelte a nehéz és veszélyes munkához képest elégtelen társadalmi megbecsülést, más oldalról pedig fokozta a nélkülözhetetlenség érzéséből fakadó, túlzott önbizalmat" - írta Tóth Miklós a magyar szénbányászat sajátos hazai helyzetét elemezve. A szénbányászatban már a heti 48 órás munkaidejű, nyolc órás műszakidejű, három harmados munkarend volt alkal* Részlet az Új bányászkönyv című készülő monográfiából. 35