Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Kapros Márta: Főkötők és fökőtőhasználat a Karancs vidékén

ba járni", mulatságba, ha vendégként lakodalomba, keresztelőbe volt hivatalos. Temp­lomba ünnepkor litániára vette fel, de a hónap második vasárnapjától - ha nem volt csak egy rakott főkötője - a délelőtti nagymisére is mehetett benne, sorra véve egymás után a ruhatárába tartozó példányokat. Bizonyos jeles napokon kimondottan slingelt főkötő volt az előírt templomi viselet: karácsonykor az éjféli misére, nagyszombaton felíáma­dásra. Ez egyben szimbolizálta a vallási gyász feloldását, adventban, nagyböjtben ugyanis nem illett feltenni a slingelt főkötőt. Sajátos jelenség, hogy Etesen a 30-as évek­ben megjelent magyar ruhához, ami az országosan közismert formát követte, itt saját vi­seletükből a slingelt főkötőt társították. Akinek volt ilyen öltözete, ebben ment a nagy nemzeti ünnepeken a templomba. Az életkor oldaláról közelítve: ez a főkötő is az újme­nyecskéket illette meg, ha gyermeke lett, „letette". Az első világháborút követően azon­ban már ezt a szabályt sem tartották be olyan szigorúan, aki akarta, szülés után újra fel­vette, ha ritkábban is. - A slingelt főkötő alá egyébként ugyanúgy fésülködtek, mint a ra­kotthoz, s a főkötőt kalaptűvel, gombostűkkel rögzítették a hajukhoz minden oldalról. A slingelt főkötő viselete többnyire valamivel túlélte a rakott főkötőket. Leghamarabb ez is az Ipoly menti falvakban maradt el az 1920-as 30-as évtized során. A szorosabb ér­telemben vett Karancs alji falvakban még viselték ugyan a második világháború után is egy darabig, de nem a régi rendszerességgel. Mind többen és mind gyakrabban helyette­sítették a praktikusabb viseletnek bizonyuló hátra kötött fejkendővel. Egyszer-egyszer a kivetkőzést követően is elővették még. Ludányi lakodalmakban a második világháború után is volt, hogy felkontyoláskor rákerült az új asszony fejére, s legalább egyet-kettőt for­dult benne. 47 Karancsságon az 1950-es években a már városiasán öltözködő fiatalasz­szonyok feltették vasárnap a templomba néha: „Mán csak úgy passzióbul. Összebeszél­tek, akik úgy barátkoztak. Egyedül mán nem merte, kinézték vóna ugye". 48 Farkas főkötő Szabása megegyezik a slingelt főkötőjével, a kész főkötő azonban megjelenésében lénye­gesen különbözik attól. Anyaga színes atlaszselyem, aminek kikeményített tüllből való bélés ad némi tartást. A fejhátra kerülő rész itt nem ráncolt, hanem függőleges rakások­ba szedett, de alsó harmadának magasságában szintén megtaláljuk a keresztirányú törés­vonalat, amellyel a konty alá igazítható volt a tarkó magasságában futó korcba fűzött sza­lag segítségével összehúzott főkötő. A korc alatti rész lazán hullott a vállra. A főkötő szé­lén körbevezetett, szélesebb selyemszalag megnöveli a főkötő felületét; a szalagra ezüst­színű fémcsipke rátét került. További díszítményei lehetnek fémszálas, gyöngyös paszo­mánycsíkok, hajtogatott szalagsorok, amelyek elhelyezése a viseletdarab szerkezetét hangsúlyozza: fut fültől fülig keresztben a fejtetőn, s hátul a rakott rész felső sávjában. A tarkóra szintén került egy szalagcsokor, aminek végei azonban nem, vagy csak alig nyúl­MANGA 1979: 129. A slingelt főkötő sajátos identitáshordozó tartalmat is kaphatott. Egy, a század elején kivándo­rolt etesi család fotográfiát küldött az otthoniaknak Amerikából. A képen karosszékben ülő öltö­nyös, mellényes, vastag óraláncos, szivart tartó férfiak mögött sorakozó asszonyok mindegyike a szintén ott és akkor divatos ruhájához slingelt főkötőt visel. 24

Next

/
Thumbnails
Contents