Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Természettudomány - Dr. Hír János: Potenciális korai- és középső miocén ősgerinces lelőhelyek Észak-Magyarországon

Szuhakálló Prodinotherium hungaricum fog került az V.telepből a Természettudományi Múzeum Gyűjteményébe (KORDOS, 1985). Edelény 1878-ban Rhinocerotidae indet. került a Természettudományi Múzeum gyűjteményébe. A szénbányászat virágkorában a mélyművelésből előkerült nagyemlős szórványleletek a jelenlegi gerinces paleontológiái kutatás szempontjából már nem jelentenek kiindulópontot. Ugyanakkor a széntelepes rétegcsoportok felszíni feltárásaiból még van elvi lehetőség mikrogerinces anyag begyűjtésére. 2. Középső Miocén: kárpáti, bádeni és szarmata korszakok Cserhát -hegység Litke BARTKÓ (1952), valamint BALOGH (1966) említik, hogy Lükétől Délre, az ún. „Krétabánya - völgyében" vastag édesvízi mészkő települ, melyet zsúfolásig megtöltenék a Planorbis cornu mantelli és a Lymnaea pachygaster nógrádensis példányai. A mészkő iszapolási maradéka C/iara-terméseket, valamint hal- és kétéltű csonttöredékeket tartalmaz. CSEPREGHYNÉ -MEZNERICS (1954) szerint az innen gyűjtött édesvízi fauna tortónainál idősebb. BALOGH (1966) megállapítja, hogy az édesvízi összlet interciklikus képződmény a helvéti slir és a tortónai tengeri üledékek között. ( A jelenleg elfogadott rétegtani nevezéktan szerint ez megfelel a kárpáti és a bádeni emeletek határának.) HÁMOR (1985) az édesvízi faunaelemeket tartalamzó litkei üledékeket a Fóti Formáció zárótagjaként értelmezte és a kárpáti emeltbe sorolta. 2001 márciusában Szabó Tamás erdész és dr. Prakfalvi Péter geológus társaságában kerestem fel először a Kretabánya-völgyet. Ezután számos bejárás és próbamintázás eredményeként 2004 júliusában sikerült csontmaradványokat tartalmazó kompakt szürke diatomás iszapra bukkanni a volt bányatáró közelében. Ennek tonnás nagyságrendű mintázásán és iszapolásán éppen a kézirat készítésével egyidejűleg dolgozok. Az idézett szakirodalom által emiitett édesvízi mészkövet ugyannakkor már nem találtuk. Kutasó JÁMBOR et al (1966) szerint a falu DNY-i oldalához lefutó völgy középső részén csontmaradványok kerültek elő andezittufából. 1995 tavaszán végzett terepbejárásom során a lelőhelyet nem sikerült azonosítani. Alsótold A községtől ÉNY-ra, a Sástó-puszta környékén fekvő lignitelőfordulást VITÁLIS (1923), MEISEL (1948) és SZVIRCSEK (2000) említik. Közülük VITÁLIS (1923) ad egy szelvényt a két lignitszintről, valamint a közéjük települő mocsári üledékekről. Ugyancsak ő említi, hogy a lignittelep fekvőjében Planorbis héjak találhatók. 241