Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Művészettörténet - Shah Gabriella: Részletek Csohány Kálmánné és Csohány Kálmán levelezéséből

Hajdúböszörmény, 1978. júl. 15. „A kiállítás szeptember közepén lenne.

9 Ha telefonon el tudnád érni először Mannát, ha ő nem Raszler Karcsit vagy Gacs Gábort (neki már vagy hatszor nyitottam) Vízi Ottót a Műcsarnokból. Ez kb. a sorrend is. Bartók téma. Ha csak egy kell akkor az utóbbit az öregasszonyokkal és virágokkal." Budapest, 1978. júl. 21. Csohány Kálmánné írta Hajdúböszörménybe „Mannával megbeszéltem a nyitást. Végig sem hagyta mondani a mondatot, rögtön határozott igennel közbevágott, mikor én kezdtem kérni, hogy lenne-e szíves elvállalni. Rögtön felírta a naptárba, és mondta, hogy szeretné megnézni az anyagot, sőt a rendezésben is résztvenni. Mondtam, hogy az anyag itt van együtt, és vállalta, hogy kijönne megnézni, hogy a gondolatait előre rendezze." Hajdúböszörmény, 1978. júl. 29. „Egyre erősebb az ingerem, hogy dolgozni, de csak azt, ami az enyém. Rajzolni kellene - szinte kihagyás nélkül. Most itt - úgy érzem - összejött egy jó sorozat, amit itt hagyok ajándékul Böszörményben. De azért mutatóba viszek haza valamit. A kiállítási anyaggal teljesen késznek érzem magamat, a továbbiakban már csak magamnak fogok passziózni. Különben ez jó érzés." Hajdúböszörmény, 1978. júl. 30. „Vasárnap reggel van. Nekünk munkanap, mert paszpartúrázunk, keretezünk. Holnap 11 órára jön a zsűri, addigra készen kell lennünk. Utána az egész anyagot átszállítjuk a Művelődési Központba, ahol kedden megrendezzük. Szerdán délután 5 órakor nyílik." Hajdúböszörmény, 1978. aug. 1. „Tegnap volt a jugoszláv nemzeti est, az egyetlen jugoszláv képviselő - Torok Sanyi - tiszteletére. Előtte meg volt a zsűri. Povázsai Lívia volt lent, meg Kántor Lajos és Bakallár József. Rendben ment minden. Én nem voltam zsűritag - ami nagyon jó volt nekem, de tanácsadási joggal behívtak. Mikor a díjak odaítélése volt, mint egy kifutófiút elküldtek borért. Később tudtam meg, hogy miért. Távollétemben nekem ítélték oda a fődíjat. Ezt csak akkor tudtam meg, mikor már a zsűri távozása után a város vezetése értékelte az egész alkotótábor működését. Én mint a telep művészeti vezetője részt kellett, hogy vegyek a tanácskozáson. Szabó Laci ismertette a zsűrizést és a díjakat. Engem - amellett, hogy az elismerés jól esett - kellemetlenül érintett. Azért, mert a telep vezetője vagyok, könynyen támadási felület, s úgy is éreztem, hogy etikátlan. Ezeket mind elmondtam, a vezetőségnek, de leszereltek. Mondták, hogyha a vezetőség nem így kapja a zsűri véleményét akkor is ők így döntöttek volna. Nem lehetett velük vitatkozni. Még az is nagyon jól esett, hogy ismételten nagyon megköszönve eddigi munkámat megkértek, hogy továbbra is vállaljam, amit eddig csináltam, mert nekik azóta van jó érzésük és nyugalmuk, mióta mi vagyunk itt a művésztelep szellemi és erkölcsi irányítói. 9 Lovag Lászlóné féle 237