Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Művészettörténet - Shah Gabriella: Részletek Csohány Kálmánné és Csohány Kálmán levelezéséből

1979. főbb eseményei Tussal, nádtollal készült rajzok: Gyermekrajzok Böszörményi kopjafák Emlékezés egy elhagyott kovácsműhelyre akvarellek (Böszörményben) rézkarcsorozat: Bajor emlékek 1-Х. Július első hetét Münchenben töltötte. Engel Tevan Istvánnal és Kondor Lajossal. Bárdos-Feltoronyi András müncheni galériás a három magyar grafikussal albumot készíttetett. Júliust Hajdúböszörményben a művésztelepen töltötte. Hajdúböszörmény, 1979. júl.10. „Kevesebb az egész napot igénybevevő program, több idő jut alkotásra. Nekem itt most két, sőt háromféle munkát is el kellene végeznem, megoldanom. A Féltoronynak készülő anyagot itt kellene úgy megcsinálnom, hogy otthon egyenesen tehessem rézkarcra. Ezekkel legkésőbb augusztus közepéig meg kell lennem. Csinálom az itteni anyagot, amellett, hogy itt a vezetői feladatnak is eleget tehessek. Ez az utóbbi azonban nem annyira terhes és nem sok időt igénylő munka. De ugyanakkor lehoztam egy kéziratot is, hogyha még ezen kívül lenne időm, a gyermekmese-illusztráció pályázatra is készülhetek." Hajdúböszörmény, 1979. júl. 26. „Megy itt minden, csak az igazi munkámra nincs idő. De nekem is nagyon lassú az észjárásom, mert mindig arra készülök Pesten, hogy majd itt lesz egy hónapom, mikor nyugodtan dolgozhatom. Aztán meg írom Neked a kiábrándult, elkeseredett leveleket, mint ahogy most is tele vagyok kétségbeeséssel és elkeseredettséggel. Most érzem főleg, hogy ez a hét esztendei szövetségi munka tulajdonképpen kiütötte a kezemből a rajzszerszámaimat és tönkretett művészileg is, emberileg is. Mert a tisztességes foglalkozásával és szaladgáláson, kapkodáson kívül nem tud már semmivel foglalkozni. Keservesek, álmatlanok az éjszakáim, mert ezek a gondolatok gyötörnek és szedem a nyugtatót, hogy tompítsák valamennyire az ilyenfajta fájdalmaimat. Látom, hogy a többiek milyen szorgalmasan dolgoznak, s a munkáink ismeretében megint úgy tűnik, hogy jó kiállítás lesz, csak attól félek, hogy én fogok itt alaposan leszerepelni. (...) Nagyon várom, hogy hazamehessek, s ha még nem késő, megpróbáljuk átalakítani az életfelfogásomat s a munkáimat." Szeptemberben, októberben a betegség jelei egyre jobban mutatkoztak. Értetlenül figyeltük. November elsején került kórházba, ahol jobb oldala megbénult. 1980. ápr. 2-án agydaganatban meghalt. 238