Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Kapros Márta: Főkötők és fökőtőhasználat a Karancs vidékén

Ezt követte a főkötő vasalása, amikor az erősen keményített főkötőt nedvesen vasalva, megadták tulajdonképpeni formáját. Az arcot keretező, látványában a kontyfőkötők előlapját idéző részre merőleges a hátoldal, amelynek síkját alul keresztben ugyanúgy megtörték, mint a rakott főkötőknél. A törésvonal alatt rögzítették rá a hímzett gyolcs pántból alakított, dupla csokrot. A fodor-rész a korc összehúzásával megemelkedett, „mint a kacsa farka", a gyolcs masli két vége is mereven szétállt. Noha az áttört hatású hímzés volt e főkötők meghatározó díszítése, további cifrákkal is gazdagították. Ehhez ugyancsak fémcsipkét, fémszálas, flitteres gyári paszománycsíkokat használtak fel, s az alább bemutatásra kerülő kisfőkötőkéhez hasonlóan formázott, gyöngyözött szalagsorokat alkalmaztak. A fejtetőn át fültől fülig futó, sima szalagrátét, gyöngyözött szalagdísz sor, esetleg keskeny művirág koszorú összefoglaló neve: őrzők volt. A slingelt főkötők díszítésénél a hátoldal kapott nagyobb hangsúlyt, amit a vasalás során úgy alakítottak, hogy gyári slingelésű betoldása két oldalt kissé kiugrott a főkötő síkjából (hátróka). Itt keresztirányban futottak a szorosan egymást követő sordíszek, a legalsó szélén a szabadon csilingelő ördöglakattal Az utóbbi apró gyöngyökből fűzött rojtféleség, ami flitterhez hasonló, pikkelyszerű lemezkékben végződött. A gyolcs szalagcsokor fölött megmaradt a jacquard szalag is, amivel harmonizált a többi szalagdísz színe. Utóbb mintázatlan taftszalag vette át ennek a szerepét (csüngő), ismertek olyan példányok is, ahol a szalagot belefűzték gyolcspánt lyukhímzésébe. Az első világháborút követően a masli végei megnyúltak, s egy nagyméretű művirág bokréta fogta le a szalagcsokor közepét. A hátoldal tetejét a bukrozó (szarvacska) zárta le; a többsoros, szalagokból, csipkéből álló, gyöngydíszítésű, két végén dombomra formázott, stilizált szalagcsokor a főkötőnek a fejcsúcson szögletesebb formát adott. Összevetve más nógrádi viseletekkel, a slingelt főkötők esetében is érzékelhető a Karancs vidékiek polgárosuló ízlése: a kizárólag ezüstszínű fémszálas és gyöngy díszítések mellé a korábbi élénk színeket elhagyva, az első világháborút követően már csak rózsaszínű, világoskék vagy fehér taftszalagot - egy darabon legfeljebb kétfélét - alkalmaztak, s a művirág bokrétában is az utóbbi három szín dominált.

39 A főkötő alapot ügyesebb lányok, asszonyok maguk is elkészítették: régi szétbontott darab alapján kiszabták, a hímzés mintáját másik főkötőről, gyolcs ágyravalókról, alsószoknyáról „levették kanálval".

40 Ha kellett, volt helybeli hímző specialista is, aki pénzért vállalta.

41 A főkötő formájának kialakításához, feldíszítéséhez viszont csak a vasalóasszonyok értettek. Ilyen minden faluban volt; több is, mert a slingelt főkötők hamar elpiszkolódtak, időről időre fel kellett újítani azokat. S bár a szétbontást, az alap mosáMegjegyzem, hogy Lapujtőn a bokrétás csoport körében a 30-as évek második felében megjelent a magyaros változat: a fehér gyolcs alapra piros és zöld szalagokból készültek a cifrák. Az ilyen főkötőket azonban a szerepléseken kívül nemigen tették fel. Ugyanitt a 80-as évek pávaköri fellépéseihez rekonstruált - egyébként hiteles másolatoknak tekinthető - slingelt főkötők díszítésének színösszetétele is jóval harsányabb lett, mint a két háború közti időszak viselete. 40 Bár Nyáry Albert szerint a mustrákat maguk találták ki, a kevéssé változatos mintakincs eredete inkább a környékbeli városok kézimunka előnyomdáinak irányába mutat. (NYÁRY 1909: 140; KAPROS 2000: 232-233) 41 Etesen Zámbó Józsefné Szabó Vilma nevét emlegették leggyakrabban. 22