Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Történelem - Fodor Miklós Zoltán: Nyilaskeresztes pártok jelenléte az 1930-as évek Nógrád megyéjéből

1936-ban, a jelentés szerint Balassagyarmaton és Salgótarjánban „semmiféle mozgalom nem volt."

13 Salgótarjánra ez annyiban lehetett jellemző, hogy a meglévő pártszervezet tagjainak működése a hatóság ingerküszöbét nem érte el. A helyi szociáldemokrata szervezet jelentése az országos pártközpontba arra utal, hogy volt némi nyilas jelenlét a városban: „A nyilasok különösebb tevékenységet nem fejtenek ki. Röpcédulákat igyekeznek elhelyezni, amit azonban a hatóság eltávolított. A bányamunkások között kísérleteznek, eddig eredménytelenül. Legutóbb Nemtiben volt lent egy csendőrtiszt (valószínűleg nyugdíjazott - F.M.Z.) a horogkeresztes agitáció megszervezése céljából, de úgy tudjuk, hogy munkájuk nem járt eredménnyel...." Egy 1936. júliusi jelentés arról számol be, hogy a „salgótarjáni bányamedencében sem a horogkeresztesek, sem az újonnan címzett nyilasok semmi nyilvános tevékenységet nem fejtenek ki, az itteni szereplésük abban nyilvánul meg, hogy holmi gúnyképeket próbálnak feltűnő helyen elhelyezni."

14 A már hivatkozott főispáni jelentés szerint lényegesen intenzívebb mozgás volt tapasztalható a nógrádi járás területén. Itt a mozgalom Pest megye felől, Vác irányából terjedt el, ahol ebben az időben főcsoportvezetőjük lakott, aki a váci vásáron látta el a Nógrád megyei párthíveket szóróanyaggal. Tételes jogszabályba ütköző cselekményeket azonban a járásban nem követtek el, csak Nógrád, Szendehely és Romhány községekben kívántak nyilvános népgyűléseket rendezni, erre azonban a járás főszolgabírója az engedélyt nem adta meg. A főszolgabíró a romhányi párthívek kérelmét, mely arra vonatkozott, hogy párthelyiség használatára a fogyasztási szövetkezet épületét engedélyezze számukra, megtagadta és „ellenőrizhetőbb" helyiség megjelölésére utasította őket. A főispáni jelentés kitért arra is, hogy a mozgalom különösen az idősebb korosztályú leventék között népszerű.

15 Nem zárható ki, hogy a jelentés nem valamelyik nyilaskeresztes pártról, hanem a már 1936-ban a megye délnyugati részén megjelenő Nemzeti Akarat Pártjáról ad hírt. Igaz viszont, hogy Szálasi első pártjának nem a nyilaskereszt volt a jelképe, márpedig a jelentés egyértelműen „nyilasokat" említ. 1937-ig a nyilaskeresztes pártok képtelenek országos méretekben megszerveződni. A kispártok csak időszakos és regionális befolyásra tudtak szert tenni. Böszörményi az Alföldön, Meskó a délnyugat-Dunántúlon, Pálffy az északnyugat-Dunántúlon, Festetich Fejér és Veszprém megye egyes részein, ifj. Balogh István Debrecen környékén tudott időlegesen bázisra szert tenni.

16 Az eltérő érdekek, más-más társadalmi csoportok megcélzása, komoly gazdasági tényezők támogatásának hiánya, a vezetők rivalizálása, mind az országos méretű megszerveződés ellen hatottak. A kezdeti nemzetiszocialista csoportok - Böszörményi kivételével - szociális téren nem fogalmaztak meg igazán radikális programot, így a szegényebbek között szélesebb körben nem találtak kedvező fogadtatásra. A reformokat kívánó jobboldali középrétegek pedig ezekben az években zömmel Gömböst támogatták. 13 Uo. 14 Vonsik Ilona: Adalékok a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéhez 1920-1944. In. Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve 1988. 362. o. 15 MOL BM VII. res. 1937-6-4007 16 Vonyó, id. tanulmány. In. Rubicon folyóirat 51.o. 122