Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)

együtt szöktek nyugatra. A kis bánya üzeme 1946. június 15-ig szünetelt, majd az üzem élére Rigler Károlyt állították, aki augusztusban már 22 bányászt foglalkoztatott, majd a fizetéssel együtt szintén eltávozott. A bányászok, az általuk kitermelt 500 q szenet szerették volna értékesíteni kártalanításuk fejében, azonban az Ár- és Anyaghivatal ezt nem engedélyezte. A tulajdonosok helyett, így az államnak kellett kifizetnie a bányászoknak a 482 műszakért járó 6 041 forint munkabért. A kis bányák államosításának a szükségességét a bányászok ezek után így indokolták: „Mi boldogok leszünk, ha a nógrádsipeki bánya állami vezetéssel továbbra is üzemben tartva munkát és kenyeret ad éhező családainknak".

56 A szénbányászat terén bekövetkezett tőkés tulajdonkorlátozás, az állami kezelésbevétel a magyar gyáripar állami szektorát emelte jelentős tényezővé.

57 A tőke kisajátításáért folyó harcot az MKP. III. kongresszusa nyitotta meg 1946. szeptemberében. A megyei sajtó is ekkor indított támadást az un. tőkések ellen. A szénbányászatban a stabilizáció után új kollektív szerződést kötöttek 1946. augusztus 7-én. A szerződés számos pontján jelentős kedvezményeket adott a bányászoknak: egységesítették a 8 órás munkaidőt, amibe a be- és kiszállás idejét is beleszámították. Ám ezzel 20-25%-al csökkent a tényleges munkaidő. Ösztönző bérezést vezettek be, a hetibér helyett havonta kétszer volt bérfizetés. (1947-ben a GF visszaállította a szakmány bért.)

59 Az értékálló forint, 1946. augusztus l.-i megjelenése után, 1946. szeptemberében a GF feladata lett a szénbányákat összefogó és munkájukat irányító központi szervezet létrehozása. Megalakult a 23 500/1946. ME: rendelettel, a Magyar Állami Szénbányák Rt. A MÁSZ Rt. központi irányítása a két legnagyobb tőkés szénbányavállalat: a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. és a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. bányamérnök és adminisztratív alkalmazottait vette igénybe a központi irányítás számára. Megszervezték a hat bányakerületet és ezen belül a körzeteket. Az egységes irányításból adódó előnyök azonban lassan megszűntek, a termelés gazdaságossága másodlagossá vált. A forint bevezetése után új szénárakat állapítottak meg alacsony szinten, az árszint kedvező befolyásolása érdekében. A MASZ Rt. hamarosan deficites lett, ami az államosítás ellenzőinek hathatós propagandát jelentett. A széntermelés fokozásának egyetlen eszköze ekkor csak a létszám növelése volt. Az ellátás fokozatos javulása ellenére a széntermelés mennyisége alacsony volt, a szénhiány alig-alig enyhült. Problémaként jelentkezett a szénminőség kérdése, mivel a „háború alatti és a felszabadulást követő időszakban szinte minden bányában a könnyen lefejthető területeken dolgoztak, elhanyagolták az előkészítő munkákat, így a rendelkezésre álló szén általában rosszabb volt mind korábban. Az érdekeltségi rendszer a stabilizáció után is elsősorban a mennyiség növelésére serkentett, a minőség rovására".

60 A szénhiány enyhítésének sajátos módját fedezte fel néhány rónai lakos Nógrád megyében, miután a község területe alól szenet kezdtek fejteni, hat kis táróból. Simon Pál, a Gusztáv táró üzemvezetője és ár. Csillag József bányahatósági főtanácsos terepszemléjük után megállapították, hogy két jogosulatlan bánya működött a község belterületén, egy udvarban. Kadlót Gyula Mihály rónai lakos telkén volt az egyik bánya, s itt a megnyitott vágat átnyúlt Hajdara Rezső telke alá is. A szénben mintegy 65 méter hosszú táró volt kihajtva, ahol fejtéseket is találtak a szemle során. Engedély nélkül, mintegy 500 tonna szenet bányászhattak ki belőle. A második bánya, Kadlót Géza beltelkén létesült s itt 4 méter mély aknát és 30 méter hosszú szintes vágatot találtak. Kutatási engedély itt sem volt. Simon Pál szerint a jogosulatlan bányaművelés miatt nem kaptak ko32