Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)

csikat a bányafa szállítására, mert a fuvarosok az Alföldre szállították az így kitermelt szenet. Büntetésre végül nem került sor, mert 1946. március 31-én hozott határozat szerint a rónai lakosok a bányatörvény szerint kivett területen, saját házuk alatt folytattak bányaművelést. Mivel a szénjogot senki sem szerezhette meg, így az SKB Rt. sem folytathatott volna bányaművelést ezen a területen.

61 1946. december 4-én körrendeletet továbbítottak minden szénbánya vállalathoz, melyben az 1891. évi XIII. te. 5 § -a alapján a rendkívüli szénhiány enyhítése érdekében elrendelték, hogy az 1946. december 8-án vasárnap a szénbányákban két műszakban 16 órán - széntermelő munkát kell végezni.

62 Az államosított nógrádi szénbányák a MÁSZ Rt. II. Nógrád-Hevesi Bányakerületi Igazgatósága néven kezdték meg működésüket. A korábban már említett három nagy szénbánya vállalat nógrádi szénmedencében lévő bányáin kívül a kerülethez kisebb magánbányák is tartoztak, valamint azok a bányák, amelyek ugyan nem a medence szenére települtek, ám Nógrád illetve Heves megyében működtek. Az előbbiekhez sorolhatjuk a mátraszelei Mátyás bányát, a homokterenyei Ambrus bányát, az utóbbiakhoz a medencétől délre fekvő Mátravidéki Szénbányát Rózsaszentmártonban és a GyöngyösVisontai Szénbányát Gyöngyösön (Imre lignitbánya és Gyöngyöstarjáni bánya), továbbá a megye északnyugati részén található Kiskért és Becskét. A bányakerülethez tartozott még további négy kisbánya: a nógrádsipeki, a herencsényi, valamint az Ipolytarnócon lévő Ipolyvölgyi Szénbánya Kft. és az Eüer Margit tulajdonában lévő szénbánya. Ez utóbbiakat, részben azért, mert már huzamosabb idő óta szüneteltek, részben pedig azért, mert olyan helyen feküdtek, hogy a termelés elszállítása nagyon költséges lett volna, a bányaigazgatóság nem is üzemeltette. A Mátravidéki Szénbányák kivételével ezek a kis bányák néhány éven belül kimerültek és megszűntek. Egy ideig a kerületi bányaigazgatósághoz tartoztak a recski ércbányák is. Az államosított salgótarjáni bányaigazgatóság hat körzetben kezdte meg a termelést. A hat körzet és a hozzájuk tartozó bányaüzemek a következők voltak: I Zagyvái körzet: Margit táró, Gusztáv táró, Forgách lejtős akna, József lejtős akna, Salgóbánya. Összesen: 5 üzem és 12 termelő bánya 1 934 fővel. 2. Zagyvapálfalvai körzet: Ságújfalui lejtős akna, Kőkúti lejtős akna, Karancsaljai lejtős akna, Jenő lejtősaknák, Kiskér és Becske. Összesen: 6 üzem és 13 termelő bánya 2 891 fővel. 3. Kisterenyei körzet: Fővölgy, Tordas lejtős akna, Ilona bánya /1946-ban Rákosi bánya néven a mizserfai körzetből csatolták át/. Összesen: 3 üzem, 8 termelő bánya 1 189 fővel. 4. Mizserfai körzet: Kisteleki lejtős aknák, János II. lejtős akna, Déli bánya, Gáti lejtős akna, Bárnavölgyi lejtős akna, Ambrus lejtős akna, Kazári lejtős akna, valamint Mátyásbánya. Összesen: 6 üzem és 11 termelő bánya 2 015 fővel. 5. Nagybátonyi körzet: Szorospataki lejtős akna, Tiribes akna /1947. július -tói Rajk aknaként szerepelt/, Irén bánya. Összesen: 3 üzem és 5 termelő bánya 1 226 fővel. 6. Rózsaszentmártoni körzet: VII.sz. akna, Gyöngyös-Visonta. Összesen: 2 üzem és 3 termelő bánya 1 073 fővel. Visonta bányái 1948-ban illetve 1950-ben leváltak a bányaigazgatóságról. A Heves megyei bányákat a Petőfi bányába olvasztották be.

03 33