Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Közlemények - Puntigán József: Zsidó emlékek Losoncon

1822-ben Losoncon már 20-30 zsidó család lakott, melyek közül 18 megalakította a Chevra Kadischa szent szervezetet, amelynek célja a betegek a haldoklók és családjaik segítése, a temetések intézése volt. írásos dokumentumok hiányában is valószínűsíthető, hogy ezekben az években már volt imaházuk és ekkor alakították ki a mai napig fennmaradt „régi zsidó" temetőt.

5 Az akkori családok között a Sacher, Weisz, Grossberger, Léderer, stb családneveket találjuk. 1830-ban rabbijuk Hőgyész Mose. 1843/44-ben a 42 zsidó család élt a városban, akik főleg kereskedelemmel és iparral foglalkoztak. Átlagos évi bevételük 80-250 Ft volt. A legnagyobb jövedelemmel, 400-560 Ftal Steiner Márton rendelkezett. 1848-ban Losonc-Tugáron 73,1850-ben Losoncon 47 zsidó családot írtak össze. Ekkor építtették fel új imaházukat is.

6 1851-ben M. H. Goldziehert választották rabbivá. Művelt ember volt, érdekelték a világi tudományok is, ami miatt jelentős konfliktusba került az ortodox zsidókkal. Ez is közrejátszhatott abban, hogy 1858-ban posztjáról el kellett távoznia. Utódjává a konzervatív nézeteket valló Singer Jakabot választották. A zsidók számának folyamatos emelkedése szükségessé tette egy nagyobb, reprezentatív zsinagóga felépítését. A munkálatokat 1863-ban kezdték el Schmiedl Albert, a hitközség vezetőjének irányításával. Építése és átadása megosztotta a hitközséget. Az ortodoxok soha nem lépték át a küszöbét, s egy másik imaházban tartották összejöveteleiket. Az ehhez hasonló viták nem csak a losonci hitközséget jellemezték. Az 1868. évvégén és 1869. elején megtartott budapesti kongresszuson a zsidóság három részre szakadt. A losonci ortodoxok ugyan kiváltak a hitközségből, de a hatályos törvények miatt önálló hitközséget nem hozhattak létre - erre csak jóval később a Csehszlovák Köztársaság idején, 1930-ban kaptak lehetőséget - és az istentiszteletek megtartására létesült csoportként működtek. A losonci zsidó hitközség az I. világháború előtt a jelenlegi Szlovákia területén a legnagyobbak közé tartozott és az V. kerület központja volt (Nógrád, Bars, Zólyom, Hont). A statisztika 1900-ban 1981 zsidó vallásút mutatott ki, 1911-ben pedig 2088 zsidó lakost. 1899-től haláláig dr. Vajda Béla

7 volt a hitközség rabbija. Halála után nem tudtak rabbit állítani, mert a megválasztott jászberényi Kún Lajosnak nem volt csehszlovák állampolgársága, s ezért funkcióját nem tölthette be. Helyettesítették, majd 1929. március 15-től egészen az 1944-es elhurcolásáig Dr. Reschovszky Artúr

8 lett a rabbi. Az 1918-as államfordulat után a zsidó hitközségek elszakadtak Budapesttől és két önálló központot hoztak létre. A losonci autonóm ortodox hitközség 1920-ban, a „Statusquo ante" neológ irányzatú zsidó hitközség - később „Jesurum" „Losonci izraelita anyaközség" névvel alakult meg. Elnökei Dr. Keszler Lipót, Dr. Oppenheimer Ferenc, Sacher Gusztáv, Herczog Ignác voltak. A régi zsinagóga kis befogadóképessége miatt a losonci „neológ" zsidó hitközség már 1911-ben tervezte egy új zsinagóga felépítését. Ezt azonban csak 1922-ben kezdhették el. Az épületet 1925. szeptemberében avatták fel.

9 Az ortodox zsidó hitközséget Dr. Rosenberg (később Keleti) Lajos vezette. Megalakult az Izraelita Ortodox Hitközség Rabbi Hivatala, a főrabbi Unsdorfer Hillél volt. Saját zsinagógát építettek, melyet 1930-ban adtak át rendeltetésének. Utolsó rabbijuk Unsdorfer Salamon volt, aki a holocaust áldozat lett. Az 1939-ben megtartott népszámlálás Losoncon 2487 izraelita vallású lakost mutatott ki. A városban is érezhetően fokozódó zsidóellenesség hatására többen elvándoroltak, s nem kevés volt azok száma sem, akik új - főleg református - hitre tértek át. 300