Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Közlemények - Puntigán József: Zsidó emlékek Losoncon

Az első losonci nyílt zsidóellenes fellépésre 1940. áprilisában került sor, amikor a csendőrség és katonai bíróság több személyt elfogott. Közülük Kohn Bélát halálra verték. 1941-ben több zsidó kereskedőt kitiltottak a városból, mert a tiltás ellenére árusítottak Sacher házának bejárata alatt. A Baross Szövetség helyi szervezete követelte a zsidók vásárlási idejének korlátozását. A zsidó tulajdon kisajátításáról, elkobzásáról szóló első közleményeket 1942 júliusában tették közzé, amit decemberben már konkrét intézkedések is követtek. 1944 áprilisában bezárták a zsidó iskolát és betiltották a nem vallási zsidó szervezetek működését is. A zsidók nem vásárolhattak húst, a számukra kiutalt jegyre csak konzerveket kaphattak, azt is csak ideiglenesen. Az orvosok kivételével nem végezhettek szellemi munkát, nem lehetett a tulajdonukban „átlagon" felüli lakás, nem vásárolhattak fegyvert, stb. A losonci sajtó májusban tette közzé a zsidó lakások megjelöléséről szóló híreket. Hamarosan megszületett a gettó területét meghatározó városi rendelet is. Ezt a Tugár patak déli részén jelölték ki és az akkori Varga, Kisvarga, Rét utca páros házai, a Telep és Malom utca, a Valihora, Tompa és Zsák utca a Temető utca páros házai, a zsidó iskola, a neológ zsinagóga, a Búsbak utca 8-10. számú házaiból állt. Eredeti lakásaikban csak az orvosok maradhattak, a többinek költöznie kellett. Július és augusztus folyamán a városból és közvetlen környékéről közel 3000 lakost hurcoltak el koncentrációs táborokba, ahonnan alig 10%-uk tért vissza. Emléküknek az új zsidó temetőben állítottak fel Holocaust emlékmüvet. A háború után a zsidóság 1945-ben kapott lehetőséget a hitközségek újjászervezésére. Csak kevesen éltek vele! A túlélők egy része Izrael állam megalakulása után oda, mások pedig nyugati országokba, a tengeren túlra költöztek. A losonci hitközséget 5-9 tagú elnökség irányította, melynek választott elnöke volt. A hitközség irányítójává 1965-ben Pavel Jónást választották mely funkcióját egészen az 1991-ben bekövetkezett haláláig töltötte be. Őt 2004-ig Sternlicht Gertrúda követte. Jelenlegi vezetője Helena Vajová. A hitközség rabbijai voltak Svéd Sándor (1945-46), Gross Miklós (1947-1965). A későbbiek során már nem választottak rabbit. A losonci zsidó hitközségnek hozzátartozókkal együtt jelenleg alig 20 tagja van. Az átlagéletkor jóval 60 felett van, férfiak híján szertartásaikat sem tarthatják meg. Imaházak, zsinagógák A Losonc-Tugáron letelepedett zsidó családok már a 1820-as években létrehozták imaházukat, amely a tugári piactéren

10 épült fel. Visszaemlékezések szerint ez is elpusztult a város 1849-es felégetésekor. Az új imaházat 1850-ben építették fel, az egykori evangélikus líceum közelében (a mai neológ zsinagóga helyén). 1863-ban száz losonci zsidó család új imaház/zsinagóga építését határozta el. Ez óriási feladatot rótt az akkor szűkös anyagiak között élő családokra. Céljukat azonban nem adták fel. Külső támogatások segítségével a Temető-utcában (a mai neológ zsinagóga helyén) építették fel a karcsú, négytornyú épületet, amely az akkori város egyik legszebb épülete lett.

11 Építését 1863-ban kezdték el Schmiedl Albert, a hitközség akkori vezetőjének irányításával. Mór stílusban készült, sarkain négy magas, karcsú toronnyal, 1918-ban bontották le. 301