Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)

biztosság, melynek hatáskörébe a termelés és az elosztás egész területét átadták. 1945. december 13.-án a Gazdasági Főtanács a szénelosztás ügyében létrehozta a Tárcaközi Szénbizottságot, mely rendelkezett minden szénszállítmány felett, tekintet nélkül a feladóra és a megrendelőre. Ezzel a magyar bányászat történetében lényeges változás indult meg az 1945-ös esztendőben. Az állami bányászat megszervezése és a tervgazdálkodásnak megfelelő kialakítása több üzemben megtörtént. 1945. december 6.-án a nemzetgyűlés elfogadta a szénbányák állami kezelésbe vételéről szóló törvényjavaslatot, mely után, december 20.-án jelent meg a 12 200/1945.ME. rendelet, a szénbányák és a velük összefüggésben lévő melléküzemek 1946. január 1-vel történő állami kezelésbe vételéről. Az Országos Államosítási Főmegbízott irányítása alatt miniszteri biztosok kerültek a bányák élére. Nógrádi Sándor, a partizánparancsnokból lett iparügyi államtitkár a bányász szakszervezet 1945. december 7-én megtartott ülésén jelentette be: „....az államosítás a közeljövőben a nehéziparban és az erőműveknél is bekövetkezhetik. Az államosításban azonban a bányáknak kell elől járni, mert a szénre igen nagy szükség van és a szükségletet betölteni csak az államosítás révén lehet".

32 Az ország szénszükséglete napi 2 000 vagon volt, amit csak 75%-ban teljesítettek a bányák. A salgótarjáni szénmedencének 270 vagon helyet legalább napi 340 vagonnal kellett volna teljesítenie. „Egy nagy csatáról van szó, a széncsatáról és ezt a csatát meg kell nyernünk" zárta beszédét Nógrádi Sándor. Az iparmedence legjelentősebb üzeme a szénbánya vállalat volt, termelésének növekedése ellenére a többi szénmedence felfutása miatt részaránya fokozatosan csökkent az országos termelésben.

33 1946. január 1-én, az állami kezelésbevétellel a kormányrendelet meghatározta azoknak a vagyontárgyaknak az összességét is, melyeket állami kezelés alá vonnak. A bányatulajdonon belül segédüzemeket, műhelyeket is állami kezelésbe vették hasonlóan az üzem céljait szolgáló élelem és ruhanemű készletek, igazgatási berendezések és ingatlanok mellett. Az állami kezelésbevétel kiterjedt a villamos erőművekre is. A szénmedencében ekkor 28 bánya működött, ebből 25, az SKB Rt, 2, a NUEIRt., 1 táró pedig a RMSVRt. tulajdona volt. Becskén, Kiskéren, Mátraszelén és Homokterenyén is volt még kis magánbánya. A szénbányászok munkabérét az 52 890/1945. Ip. M. rendelet szabályozta s az új átlagbér az 1944. évi 10 havi alapkereset kétszerese lett. 1945-1946 fordulóján, a „széncsaták" idején élelmiszer pótfejadagokat, szénjuttatásokat vezettek be. Az 1946. évi áremelések miatt jelentősek lettek a bányászoknak adott természetbeni juttatások. A kitermelt szén 3-5%-át fordíthatták a vállalatok az élelmiszer cserére a 104 900/1945 KM rendelet értelmében. A Gazdasági Főtanács 1945. december 13-i ülésén hozott 16/1945.GF számú határozata szerint az élelem elosztásánál előnyben kellett részesíteni a föld felszíne alatt dolgozókat s időnként húst is kellett kapniuk. A munkából igazolatlanul távolmaradókat levonásokkal büntették, négyszeri távolmaradás, az élelmiszer ellátás elvonását jelentette.

34 1946. január 30-án a 3 900/1946. Ip. M. rendelet szabályozta a szabad állami kutatás, feltárás, művelés jogait a különféle bányatelkeken. Az állami kezelésbe vétel időszakában azonban a bányák helyzetében nem történt lényeges változás. Az infláció fokozódásával a gondok csak növekedtek, a bányák élére állított államosítási miniszteri biztosok nem tudtak érdemleges befolyást gyakorolni a gazdasági adottságokra. 1946 elejére a szénhiány ezért szinte megbénította az ipari termelést, pedig a bányászok december 6-át „pirosbetűs örömünnep"-nek látták. Képviselőik lelkesen beszéltek az államosításról: Zgyerka János a Bányászszakszervezet főtitkára, országgyűlési képviselő szerint a bányászok számára az államosítás végrehajtása ugyanazt jelentette, mint a földreform megvalósulása a nincstelen parasztok számára. Véleménye szerint a tulajdonosok rablógazdálkodása mi27