Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)

att nem a legjobb állapotban kerülnek a bányák az állam kezébe, de a bányászok minden erővel kiküszöbölik elnyomóik garázdálkodásainak nyomait. „Még a kivándorolt bányászok is visszajönnek majd, mert most azután értelme lesz a verejtékes munkának: saját magukért, az ország mielőbbi talpraállításáért dolgozhatnak". Dömötör Ferenc salgótarjáni országgyűlési képviselő szerint az állam gondoskodni fog a bányászok ellátásáról „gépesítésről, légkalapácsokról, mindarról, ami könnyebbé és kiadósabbá teszi a munkát, hallani sem akartak a bányafejedelmek, mert hiszen előnyösebb volt számukra az olcsó munkaerő kiaknázása". Hermann Ferenc szintén salgótarjáni képviselő elmondása szerint: „Évtizedes óhajaink megvalósulását, betegeink gondozását, gyermekeink biztosítását, a tisztességes családfenntartás lehetőségének beteljesedését látjuk az államosításban". Oczel János salgótarjáni küldött úgy vélte „amíg az igazgatók a pénzt szedték fel Pesten, addig mi rohambrigádokat szerveztünk".

35 Az államosított szénbányáknál mindenekelőtt az újjáépítés nehézségeivel kellett megküzdeni. A kifosztott országnak egyre több szénre volt szüksége, ezért 1946 februárjától megindult az országos „széncsata", mely márciusra már fellendítette az országos termelést, ám a május l.-re kitűzött célt, a napi 2 500 vagonos mennyiséget azonban nem érték el. A legfőbb gond az volt, hogy a bányászok ellátása körül ismét jogos panaszok merültek fel, többek között Salgótarján környékén is. A bányászok januárban egyáltalán nem kaptak lisztet s Nógrádi Sándor szerint, amennyiben a dolgok így folytatódnak, nemcsak a termelés csökkenésével kell számolni, hanem a sztrájkhangulattal is.

36 Bán Antal iparügyi miniszter 1946. január 8-án a kisterenyei bányamunkások élelmezésének biztosítása érdekében 8-10 vagon szénnek élelmiszer cikkekre való becserélését szorgalmazta Nógrádi Sándornál. A bányászok a szénmennyiséget a következő vasárnap illetve pótműszakban kitermelték.

37 A budapesti üzemek dolgozói február 10-én fordultak felhívással a bányászokhoz a napi 2 500 vagon széntermelés biztosítása érdekében. Mint írták: „Széntermelés emelése ma az ország gazdasági életének központi kérdése, amely nélkül nem lehet egy lépést sem tenni előre".

38 Márciusban már utasítani kellett Nógrádi Sándort, hogy akadályozza meg a termelés biztosítására kiküldött biztosokat abban, hogy munkaidőben politikai propagandával foglalkozzanak. Az ügyet ugyanis az indította el, hogy a kisterenyei bányaüzemhez kinevezett termelési biztos, Bandur Gyula (akinek polgári foglakozása kőműves), a termelés előmozdítása helyett politikai propagandával foglakozott. Nem helyeselték azt sem, hogy a vájárok közül négyet politikai tanfolyamra küldött Salgótarjánba, teljes fizetéssel. Ezek a megoldások nem szolgálták a termelés fokozását.

39 A bányászok Nógrád megyében is hihetetlen nélkülözések között kezdtek dolgozni. A forint bevezetéséig az inflációs időkben, a pénzben kifizetett béreknek egyre kevesebb volt a jelentősége. A pengő értéke viharos gyorsasággal romlott. A vájárkeresetek alakulásán 1946. januárja és május 17-e közötti időszakból: január február március április május 17-ig 3 966 pengő 9 212 pengő 91 308 pengő 4 124 250 pengő 37 118 250 pengő 1946. február 26-án a termelés fokozása céljából az Iparügyi Minisztérium jóváhagyásával 1946. március 1-től kezdődőleg a minisztérium által meghatározandó időtartamra, többtermelési jutalmat vezettek be a salgótarjáni bányakerület bányáinál. A több28