Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Néprajz - Molnár Ildikó: A néprajztanítás története. Az oktatási rendeletek, tantervek és tankönyvek tükrében

XXVII-XXVIII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MUZEUMOK ÉVKÖNYVE 2003-2004 NÉPRAJZ A NÉPRAJZTANÍTÁS TÖRTÉNETE Az oktatási rendeletek, tantervek és tankönyvek tükrében MOLNÁR ILDIKÓ A néprajztudomány viszonylag későn az 19. század elején kezdett kibontakozni más tudományokból, de már a század végére önálló társasága, folyóirata múzeuma lett. Az aránylag fiatal tudományág, az oktatásban a mai napig igen vegyesen lelhető fel. Az elmúlt évtizedekben sokan és sok helyen hangoztatták a néprajzi nevelés fontosságát, politikai, társadalmi okokból, de ez általános és középiskolai szinten a mai napig nem valósult meg úgy, ahogy azt elvárták volna a néprajzkutatók és pedagógusok. Az Eötvös-féle népiskolai törvénytől 1918-ig EÖTVÖS József nevéhez köthető az 1868. évi XXXVIII. Te, amely az első népiskolai törvény. Az ő nevéhez köthető az első népiskolai tanterv, amely egy részről még igen nagy mérvű ellenszenvvel fordul a folklorizmus egyik ága felé: „Tanítását mindenképpen alkalmazza a közéletre: a házi, gazdasági, kézműipari, gyári s gépészeti célokra, valamint a nép között uralkodó babonák kiirtására."

1 A honismeret oktatását viszont elengedhetetlennek tartja, természetrajzi szempontból. Például az ötödik osztály számára a természetrajz kiemelt tárgya: „télen a népet közelről érdeklő állatok, tavasszal és nyáron a népet közelről érdeklő növények",

2 hatodikban pedig a lakóhely módszeres megismerése. A középiskolai oktatásban kézzelfogható a néprajz iránti érdeklődés, amely köszönhető a Kisfaludi Társaság pályázatainak. A nagy néprajzi pályázatokra - mint például az 1846-os mitológiapályázat - érkezett művek gyűjtéseiben diákok is aktívan részt vettek. IPOLYI Arnold Magyar Mythologia (1854) с fő művéhez is gyűjtöttek adatokat CSAPLÁR Benedek piarista tanító vezetésével. Néprajzos szakemberképzés nem létezett, így a néprajz iránt fogékony fiatalok a nagy gyűjtők, folkloristák és etnográfusok mellet tanulták a néprajzkutatást. Iskolai keretek között először a nagyenyedi református kollégiumban indult néprajzi gyűjtés 1889-től, LÁZÁR István tanár vezetésével. Lázár megfogalmazta a néprajz tanításának szükségességét, szerinte a népi kultúra oktatása a hazaszeretetre nevelés lényeges eszköze.

3 Szorgalmazta a néprajz mielőbbi középiskolai tananyaggá tételét. Etnográfus tanárként diákjainak rendszeresen adott néprajzi témájú feladatokat.

4 A népiskolai tanterv első komolyabb változtatására 1905-ben került sor, amikor is vívmányként belekerült a tanulmányi kirándulás. 1909-ben megjelent egy kirándulásmódszertani füzet. Ez a kiadvány szorgalmazza a tanulmányi kirándulásokat, a főváros tanácsa, pedig utasítást adott ezen kirándulásokra, mivel: „A testi és erkölcsi nevelés lehetőségek mellett, földrajzi, természetrajzi és néprajzi ismeretek szerzésére kínálnak lehetőséget ezek a séták és kirándulások."

5 257