Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Néprajz - Lengyel Ágnes: A szakrális ponyvanyomtatványok jellemzői, szerepük a palóc népi vallásosságban

XXVII-XXVIII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2003-2004 NÉPRAJZ A SZAKRÁLIS PONYVANYOMTATVÁNYOK JELLEMZŐI, SZEREPÜK A PALÓC NÉPI VALLÁSOSSÁGBAN LENGYEL ÁGNES A ponyvanyomtatványok Magyarországon 1848-49 után jutottak el nagyobb tömegben a parasztsághoz, illetve a kisnemesi, polgári rétegekhez, akik - Nyugat-Európához hasonlóan - csak a 18-19. században léptek ki az analfabetizmus világából, a társadalmi-gazdasági változások és az oktatásügy reformjainak hatására.

1 A korábbi évszázadokban a zárt kultúrájú parasztság műveltséganyagába többnyire nem tartozott bele az írni-olvasni tudás. A ponyvairodalom mindennek ellenére, a falusi olvasni tudók kis száma mellett is, már a korai időszakban éreztette hatását a népi kultúrában, a licenciátusok, búcsúvezetők tevékenysége, illetve az analfabéták sajátos használati módjai révén. Az alfabetizáció korai időszakára jellemző archaikus használati módok a palóc népi vallásosságban a mágikus nyomtatványok esetében még a 20. század végén - 21. század elején is megfigyelhetőek.

2 A19. század közepétől megjelent ponyvanyomtatványok, amelyeket a katolikus palóc falvakban az előimádkozók, búcsúvezetők és a hívek egészen a legutóbbi időkig megőriztek, csaknem teljes egészében szakrális témájúak. Néhány történeti tárgyú füzeten, kriminális tartalmú vagy horoszkóp-ponyván kívül csak a vallásos ponyvairodalom darabjai maradtak fenn a népi használatban. E jelenség legfőbb oka, hogy a világi történeteket tartalmazó aprónyomtatványok, a profán témájú füzetek, a mindig újszerűbb kiadványok tömeges megjelenése, illetve az aktualitás, a funkció elvesztése miatt, eredeti környezetükben nem hagyományozódtak tovább. Az olvasók nem őrizték meg őket, mint szórakoztató, népszerű olvasmányokat, mert ez a fajta irodalom a 20. század első harmadától fogva - mindig megújuló tartalommal - nagy tömegben volt hozzáférhető a változó orgánumokban, hírlapokban, olcsó könyvsorozatok stb. formájában. Emellett a 20. század második felére a falu társadalmának átalakulása, a kevesebb közösségi összejövetel lehetősége miatt, a ponyvákon is megjelenő epikus énekanyag előadási alkalmai is megcsappantak. E változások valamelyest érintették a népi vallásgyakorlatot, és az ájtatos irodalmat is, ennek ellenére a 19. század második felének - 20. század elejének szakrális-mágikus funkciójú ponyvakiadványai a vallásgyakorló hívek körében helyenként napjainkig is tovább hagyományozódtak. A vallásos ponyvafüzetek tájankénti megoszlásában, fennmaradásában jelentős szerepet játszott a kegyhelyek vonzáskörzete. Térségükben az adott szakrális táj búcsús nyomtatványai honosodtak meg. Emellett a nyomdák tevékenysége, kínálata szintén meghatározó volt az egy-egy területen elterjedt ponyvákat illetően. A 20. század elejére, a gazdasági fellendülés következtében, a közlekedés-szállítás, az életmód átalakulásával, illetve a nagy nyomdák reklámtevékenységének betudhatóan, az egyes kiadványok már országszerte elterjedhettek. Az egységesedés irányába mutató változások, és az általánosnak tekinthető kántori énekgyakorlat hatása ellenére, mégis minden falunak kialakult a maga sajátos, állandó változásban lévő énekkincse, elsősorban a paraliturgikus ájtatosságokat irányító előénekesek tevékenysége következtében. 239