Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Régészet - Tamkó Károly: Egy díszített kelta kardhüvely Balassagyarmatról

ban a két hüvelylemezre hajlították. A koptatófej hossza 4,4 cm melynek felső részén egy-egy 6 mm-es dudor látható és a biztosabb rögzítés érdekében két helyen oválisán kidudorodó koptatókapcsokkal (0,6x1 cm) erősítették meg. A díszítés A kardhüvely megmaradt töredékei általában is, de az előlap díszített szájrésze különösen megégett. Ennek következtében a rétegesen kovácsolt vaslemez felülete több helyütt felhólyagosodott, illetve lepattogzott és ezért a díszítés csak nehezen értelmezhető. Annyi azonban megállapítható, hogy az előlap hüvelyszáj alatti részére korlátozódó díszítés (Szabó-Petres lal típus) párhuzamosan vésett vonalakból áll. Az értelmezhető díszítés töredékeiből is megállapítható, hogy a kompozíciót a hüvelyszáj alatti, a végeinél ívesen kiszélesedő két vonal által határolt sáv két különálló részre osztja. Mint fentebb említettem nem kizárt, hogy egy mára hiányzó keresztpántos merevítés lehetett ide erősítve. A felső zóna a hüvelyszáj javítása miatt aránytalanul röviddé vált és a díszítés egy része is elveszett. Az alsó zónában az azonosítható motívumok egyértelműen arra utalnak, hogy a teljes kompozíció a hüvelylemez középvonalához viszonyítva szimmetrikus lehetett. Az így rekonstruálható rajzolat a magyar kardstílus Il.fázisához sorolható, ahol a szimmetrikus és a diagonális kompozíciókra egyaránt a korábbiaknál sokkal absztraktabb megjelenés jellemző, amely már az áttört rátétdíszek stílusa felé mutat. Ebben a fázisban egy olyan stílusbeli tendenciát lehet megfigyelni, ahol a legközelebbi párhuzamok talán a Bölcskéről (l.kard: Szabó-Petres 1992, Cat.no

.60; Pl.61-62), Mokorogról (uo. Cat.no.128

; Pl.119,2) és Halmajugráról (uo. Cat.no.16

; P1.16) ismert darabok lehetnek. Kronológiailag a magyar kardstílus II.fázisa a tipológiai jellemzők és az ismert leletkontextusok alapján elsősorban a LT С l-re datálható (SzabóPetres 1992,48-50) A kardlánc Gömb átmetszetű vashuzalból készült csavart nyolcas alakú tagokból áll, melyek végeit kovácsolással zárták le. A lánc végén álló szem egy nagyobb karikában végződik, amelynek egyik oldalán három-három egymással szemben álló bemetszés látható és ezek közül kettő-kettő erősen kopásnyomokat mutat. Rapin felosztásában ezt a láncot az FI típusba sorolta, amelyet abszolút kronológiailag a Kr. e. 260 és 230 közé datált (Rapin 1995,284-290). A Kárpát-medencében, a hetényi (Chotín) temető generációs elemzése alapján, ez a lánctípus a temető második (b) fázisában jelent meg, amely a LT B2/C1 átmeneti horizontnak felel meg (Gebhard 1989, 83-92). A leletek értékelése A leletek előkerülésének körülménye, mint azt fentebb már ismertettük, meglehetősen bizonytalan, s azt harminc év távlatából már csak a tárgyak állapota alapján lehet valamelyest rekonstruálni. A lemeztöredékek bár nem illeszthetők egymáshoz, mindent 219