Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)

dúlt üzemek termelését a szénhiány, élelemhiány és az infláció súlyosan érintette. Az 1945. május 7-i kimutatás szerint a 20 fó'n felüli munkást foglalkoztató üzemek közül Salgótarjánban a következők működtek: 1. Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 4 300 munkással, napi 2 7001 széntermeléssel 2. Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. 1 378 munkással 3. RMSVRt. Salgói Bányaüzeme 518 munkással, napi 3001 széntermeléssel 4. Salgótarjáni Üveggyár Rt. 580 munkással napi 9 t üveget állított elő 5. Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Rt. 215 munkással 201 alkatrészt készített 6. Hungária Villamossági Rt. 285 munkással 40 000 KW áramot állított elő.

10 A salgótarjáni járás területén lévő s 20 főnél nagyobb létszámot foglalkoztató vállalatok a következő képet mutatták: 1. Zagyvapálfalvai Üveggyár Rt. 225 munkással termelését szüneteltette 2. Magyar Vasötvözetgyár Rt. 30 munkást foglalkoztatva nem termelt 3. Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 6 400 munkással, napi 2701 szenet termelt 4. SKB Rt. Vízválasztói Villanycentráléja 200 munkással, napi 6-7 000 Wattóra energiát állított elő 5. Mátraszelei magánbánya 26 munkással nem termelt 6. Beocsini Cementgyár Unió Rt. Mátraszőlős, nem üzemelt 7. Somoskői Bazaltbánya Rt. Somoskőújfalu, 183 munkással nem üzemelt 8. Nógrádvidéki Kőbánya Rt, Somoskő, 62 munkással nem üzemelt.

11 A helyükön maradt bányászok nemzeti bizottságokat, illetve munkástársaik közül üzemi bizottsági tagokat választottak 1944 decembere és 1945 januárja között. Ezek irányításával kezdtek hozzá a bányák helyreállításához, a termelés megszervezéséhez illetve megindításához. A szovjet katonai parancsnokság segítségével és az igazgatóság mellett működő központi Üzemi Bizottság irányításával megindult a széntermelés a nógrádi bányákban is. Az 1950-ig Heves megyéhez tartozó Nagybátonyban az SKB Rt. tulajdonában lévő Irén bánya 1945. január 24-én, a Nagybátony-Ujlaki Egyesült Iparművek Rt. Tiribes aknája pedig már január 25-én szenet küldött a felszínre.

12 A szovjet parancsnokok - Batasov és Nurajev - igyekeztek segíteni a termelés megindítását és ennek érdekében katonai gépkocsikkal a salgótarjáni bányaüzemek beindításához szükséges gépeket, Szeif Ernő gépmester segítségével Maród Gyula szállította be Mátranovákról Salgótarjánba. 1945 februárjában az illegális mozgalmak ismert személyiségei megindították a pártmunkát is. Az MKP irányításával megalakították a bányaüzemek központi Üzemi Bizottságát, a későbbi 7-es Bizottságot. Összetételében képviseletet kaptak a föld alatti, a külszíni és a szellemi dolgozók választottjai. A Bizottság feladata volt a termelés irányítása, a dolgozók érdekképviselete és szociális ügyeinek védelme, a politikai munka megszervezése keretében az MKP alapszervezeteinek a megalakítása. A Központi 7-es Bizottság tagjai a következők lettek: Vágvölgyi Barnabás, Petik Kálmán, Faragona József, Tóth Béla, Kőzik Ferenc, Hegedűs Kálmán és Schwandtner Gyula. A bányaigazgatóság szellemi dolgozóinak üzemi bizottságát Fenyvesi János és Maród Gyula alkotta, akik a 7-es Bizottsággal együttműködve fejtették ki tevékenységüket.

13 Ezt a lépést az 50 100/1945. Ip. M. rendelet is előírta. Az üzemi bizottságok kezdetben a munkásság és a bányatulajdonosok közötti együttműködésre törekedtek a termelés megindítása érdekében. Az 55 000/1945. Ip. M. rendelet a termelés átfogó ellen19