Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Művészettörténet - Shah Gabriella: A pásztói képzőművészeti gyűjtemény

ре két templomtoronnyal. A képet a kék szín uralja. Jelen alkotása is mértani formákból komponált mű. A kortárs magyar képzőművészet tüneményes tehetségű mestere Schéner Mihály. A képzőművészet minden ágában maradandót alkotott. Rajzai, festményei, szobrai úgy jelentenek tudósítást egy korról, hogy egyben tökéletes képet rajzolnak az alkotó személyiségéről. A klasszikus modern (konstruktív) művészet eredményeit a hetvenes évektől a népi, archaikus kultúrák szellemiségével, formaszemléletével ötvözte, miközben nem szűnő fáradsággal munkálkodott a művészet közkinccsé tételén. Ő a piaci mézeskalácsbábuk, vásárfiák életrekeltője. Ilyen jellegű alkotása a gyűjteményünkben a Szent Mihály napi játékok I. (6. kép) Schéner Mihály így nyilatkozik e népi ihletésű műveiről: „En nagyon szeretem a lovakat. A ló az emberiség egész élettörténetét végigkísérte, a mitológiák, őstörténetek gyakori szereplője, a magyarok történelmében pedig különösen fontos, hiszen fontos szerepet játszott a pusztai vándorló nép mindennapjaiban. Az én művészetem nagy része a gyermekkultúra körül forog. Ebben a technicizálódott világban nagyon fontosnak tartom a gyerekek kreaüvitását, és azt is, hogy Isten olyan teremtményeinek csodáját, mint a virágok, az állatok, aló, a madarak, ne felejtsék el. Egyszer vettem Szegeden az unokámnak egy hintaelefántot. Bali szigetén készült, óceáni népi faragás. Olyan, mint egy hintaló, csak elefántot ábrázol. Ez is mutatja, hogy ez a típusú játékforma mennyire általánosan érvényes, csak a környezettől függ, hogy milyen állatkéntjelenik meg. Amikor Svédországban jártam, láttam egy ún. dalarnai lovat. Mérges lettem, hogy egy hajós viking népnek van népi lovacskája, nekünk meg nincs. Akkor határoztam el, hogy keresek egy olyan motívumot, ami az én művészetemben ennek a népi elemnek megfelel. Ekkor jutottak eszembe a mézeskalács huszárok és a falusi búcsúk. A mai korból kivesztek a szimbólumok, vagy nem megfelelően használják őket. A formákjelek is egyben, események jelei és jelentéshordozói. A mézeskalács ló is szimbólum, a vitézségé, a kedvességé, a ló iránti szereteté. A formák változnak, de az olyan szimbólumok jelentése, mint a lóé, sohasem." Bartha László az Osztrák-Magyar Monarchia magas rangra jutott katonatiszti családjának környezetében született és nevelkedett fiatalember az egyenruha és a fegyver helyett merőben másfajta szolgálatot vállalt: a festészetét. Munkásságát több díjjal, 1993ban Kossuth-díjjal jutalmazták.

10 Piktúrájában a lírai hang uralkodik, így kezdettől fogva a színek játszák benne a főszerepet. A látvány nyújtotta élményeket természetes biztonsággal fordítja le az elvont festői jelek nyelvére. Finálé (7. kép) című képe a Cirkuszsorozat korai darabjaihoz tartozik. Színei élénkek, szinte vibrálóak, még azokhoz a vidámabb hangvételű művekhez sorolható, ahol még nem sötétült el a palettája. Még nem lépte át a teljes elvonatkoztatás határát, de erősen megközelítette. A sorozat eredetileg nyolc lapból állt. A cirkusz világa mindegyre kerekebb megfogalmazást kapott és lapról lapra jelképesebbé szilárdult a téma megfogalmazása. Az alap - a cirkuszi porondon fölragyogó finálé - azonos maradt a további kompozíciókban is. A festő nézőpontja azonban minden lapon megváltozott, elfordult, az újabb művek középpontjába újabb részleteket állított. Az első nyolc lapján követő további négy kompozíció új történetet ír le. A cirkuszba betört marionettek emberi sorsokról mesélnek. Nem cselekményeset, inkább lírait. Jeleneteik nem logikailag, hanem érzelmileg tartoznak össze - s így beszélnek a függésről, a megtöretésről és az elmúlásról. Bartha Lászlónak két művét őrizzük a gyűjteményben. A moldvai csángóknál (8. kép) az Erdély-sorozathoz tartozik. Konyha- és szobabelsők, háziállatok és a ház lakói életképi jelenetben bukkannak fel, de 190